Talán az Európai Unió, és ezen belül természetesen Magyarország, jövőjét az elkövetkező években legsúlyosabban érintő kérdéseket vetett fel Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szeptember 13-ai évértékelő beszédében. A volt luxemburgi kormányfő közös gazdasági-pénzügyminiszteri posztot hozna létre, tovább erősítve ezzel az eurózóna integrációját és arra bíztatta a még nem eurót használó tagállamokat, hogy mihamarabb lépjenek be a közös pénz ernyője alá.
Az integráció elmélyítése azonban azoknak az országoknak, mint Csehország, Lengyelország, vagy Magyarország, amelyek nem tagjai az eurózónának, de gazdaságuk szorosan összefonódott annak gazdaságával, komoly veszélyt is tartogat: ha nem csatlakoznak, kimaradhatnak a gazdasági döntésekből, valamint csökken a számukra elérhető uniós források mennyisége is. Ezért hamarosan nekünk is el kell döntenünk, megéri-e továbbra is megmaradnunk a forintnál, vagy érdemes lenne euróra váltanunk. A pillanatnyi helyzetről és a közeljövőben várható eseményekről Vértes Andrással, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnökével beszélgettünk.
Piac & Profit: Hogyan értékelné most, a magyar gazdaság helyzetét, és mire számíthatunk az elkövetkező években?
Vértes András: - A magyar gazdaság az elmúlt néhány évben kilábalt a gazdasági válságból. A GDP növekedése, az államháztartás helyzete azt mutatják, hogy most rendben van az államháztartás, jók a makromutatók. Azonban komoly kihívásokat tartogat számunkra a jövő. A kilábalásban óriási szerepe volt az uniós forrásoknak. Nagyon jól látszik a függőségünk: amikor áramlanak a gazdaságba az uniós pénzek, akkor 3-4 százalék a gazdasági növekedés, amikor visszaesés van, akkor 1-2 százalék körüli növekedést tudunk elérni. Ha előrenézünk, akkor azt látjuk, hogy ez a folyamat 2020-23-ig tulajdonképpen elviszi a magyar gazdaságot, de az igazi kérdés az, hogy mi lesz, ha ennek vége van. Márpedig az Európai Unió által most indított változások arra utalnak, hogy ez a helyzet nem tart örökké az integrációhoz csak lazán csatlakozó országoknak.
- Ez csak részben szól az euróról, az integrációt szeretnék szorosabbra fűzni. Amikor az EU megalakult, az alapító atyák nem gondoltak arra, hogy lehetnek olyan országok, vagy országcsoportok, amelyek a korábbi megállapodásokhoz képest visszafelé akarnak lépegetni, szorosabb integráció helyett nagyobb függetlenséget szeretnének. Most határozottan érzékelhető egy ilyen tendencia, több ország is elkezdte egy kicsit megszaggatni az unió alapját adó harmonizált jogrendszer szövetét. Előbb-utóbb fel fog vetődni a kérdés: uraim, vagy betartják az alapelveket, – és ebben benne van az eurózónához való csatlakozás is, - vagy pedig kívül tágasabb.
Így azok az országok, mint Lengyelország, vagy Magyarország, amelyeknek bizonyos kérdésben vitája van Brüsszellel, kikerülhetnek az Unióból?
- Nem. Nem arról van szó, hogy kiteszik a szűrünket, hanem a perifériára szorulunk. Egy többsebességes Európát kell elképzelni: aki együttműködő partner akar lenni az euró megerősítésében, a jogbizonytalanság felszámolásában, a közös költségvetés kialakításában, az bent van, aki nem vesz részt ezekben a törekvésekben, az nem. Viszont aki részt vesz a szorosabb integrációban, azt segíti az unió jelentős forrásokkal, aki kívül marad, azt nem – ez világosan kiolvasható Jean-Claude Juncker üzenetéből.
