Mindenki számára nyilvánvaló, miért lesz jó az európai uniós vállalkozásoknak a csatlakozás. Piacuk bővül, forgalmuk növekszik, mivel 15 ország helyett 25-re kiterjedő lesz a potenciális üzleti színterük. S nyilvánvalóan erősebbek, piacképesebbek, tőkeerősebbek, mint a hazai gazdaság szektorainak túlnyomó többsége. De lesz-e előnye belőle az egyes vállalkozásnak, kicsinek és nagynak? Milyen irányt vesz tőle a hazai gazdaság egésze? Az országhatárok eltűnésével, a jogharmonizációval, a gazdasági és társadalmi szabályozók egységesítésével nem szívódik-e fel a szélesebb hazában, Európában a legértékesebb agyállományunk?
Aggályainkat megosztottuk a HEBC elnökével, Hegedűs Péterrel, az egyik alapítótaggal, Fodor Istvánnal és az egyik taggal, Imfred de Jonggal.


Hegedűs Péter, a HEBC elnöke, az ABB csoport magyarországi képviselője, az ABB Kft. elnök-vezérigazgatója

– Elnök úr! Látja-e a veszélyét annak, hogy a hazai piacokra termelő, szolgáltató cégeink elveszítik belföldi piaci pozícióikat az EU-csatlakozás után? Van-e egyáltalán olyan szektor, terület, ahol terem babér a hazai kis- és középvállalkozásainknak a gazdaságilag jóval erősebb európai vállalkozásokkal vívott versenyben?

– Nem látok semmi veszélyt, mely miatt a hazai kis- és középvállalatoknak félelmet kellene érezniük a csatlakozással kapcsolatban. Sőt! Komolyan azt gondolom, hogy aggódjon inkább Európa a magyarok bejövetelétől. Ismeri azt a viccet, hogy mitől ismerszik meg a magyar a világban? Ha egy forgóajtón utánad lép be, de előbb lép ki belőle. A viccből komolyra váltva: meg vagyok győződve róla, hogy az innovatív, rugalmas magyar mentalitás miatt nyugodtak lehetünk. Véleményem szerint már most versenyképesek vagyunk. Beszállítói szerepkörben pedig még erősödhetünk is, mivel még mindig olcsóbbak vagyunk Európánál. Persze vesztesek lesznek. De nem azok sorából, akik a minőségre és a becsületes, etikus üzleti magatartásra ügyelnek. Legsürgősebb tanulnivalóink ugyanis az üzleti etika, a társadalmi felelősségvállalás és egymás segítése terén vannak. Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb széles körben válik gyakorlattá, hogy a hazai bejegyzésű multinacionális nagyvállalat a hazai kis cégeket részesíti előnyben üzleti partneri kapcsolataiban, pusztán azért, mert segíteni akarja honfitársai boldogulását. Persze ehhez olyan minőségi munkára kell képessé válni, amelyre rátehető a márkajel. Második kérdésére rátérve: szerintem versenyelőnyünk a magyar innovációs kapacitás kihasználásában van. S óva intek mindenkit attól, hogy az olcsó, tömeges munkaerőben lásson bármilyen lehetőséget. Nekünk a magasabb hozzáadott értéket teremtő területeken van keresnivalónk.

– Mindenben osztom a véleményét, de úgy érzem, hogy tőkeszegénységünk, erősen alultőkésített cégeink rögtön elveszítik az innovatív képességeikkel szerzett versenyelőnyüket, mikor az ötletek megfinanszírozásáról van szó.

– Ebben teljesen igaza van. Minden olyan fórumon, ahol találkozom felelős kormányzati vezetőkkel, elmondom: óriási szükség volna egy kisvállalkozásokat támogató finanszírozási rendszerre, hasonlóra, mint az amerikai SBA – Small Business Administration. Nincs jelen a venture capital, a kockázati tőke sem. A jelenlegi pénzügy- és támogatáspolitikában csak azok kapnak hitelt, állami támogatást, akiknek nincs is pénzre szükségük. A legsürgősebb tennivaló mindenképpen a kis- és középvállalatok tőkeerejét támogató pénzügyi rendszer kialakítása terén van.


Fodor István, a HEBC alapítótagja, az Ericsson Magyarország Kft. elnöke

– Mikor elolvastam a HEB- jelentést, az ön sokat publikált gondolatait láttam viszont. A kutatás-fejlesztés és innováció, valamint a tudásintenzív gazdaság építésének hangsúlyára már sokszor felhívta a figyelmet. Miért gondolja, hogy főként a tudásintenzív ágazatok fejlesztésében van potenciális versenyelőnyünk az EU-ban?
Fodor István, a HEBC alapítótagja, az Ericsson Magyarország Kft. elnöke.

– Mindannyian tudjuk, hogy egy gazdaság fejlődésképességét már nagyon régen nem csak egyedül a GDP nökedéséből lehet lemérni. Sok olyan, abszolút számokkal közvetlenül nem mérhető ismérv van, amely egy nemzet tehetségével, képességével van összefüggésben. Ilyen az innovációs képesség, egy nemzet fajlagos tudásvagyona, tudástartaléka, üzleti hatékonysága, s nem utolsósorban a tudásintenzív ágazatok aránya és potenciálja. Nemcsak mi állítjuk, nemzetközi felmérések is igazolják, hogy Magyarország nagyon elöl van a rangsorolásban, ami e képességeket, készségeket illeti. A Financial Times a fejlett technológia szempontjából rangsorolt országok közül Magyarországot a hatodik helyre tette. Gazdaságunk szerkezete az elmúlt 10 évben jelentősen változott, köszönhetően a beáramló külföldi tőke azon részének, amely hozzáadott értéket termel, a korszerű technológia bejövetelének és természetesen a hazai gazdasági területeken egyre élénkülő vállalkozói kedvnek. Van már jó példa a világszínvonalú technológiák kutatására és fejlesztésére. Van már kiváló példa a magyar kreativitás világraszóló eredményeire, de ettől sokkal több lehetne. Tartalékaink vannak a tudásintenzív tartományban, és ne felejtsük el azt sem, hogy hatalmas tartalékot jelent az, hogy a szakemberek jelentős hányada ma nem azon a területen dolgozik, ahol a legnagyobb hozzáadott értéket tudná létrehozni. Persze a pozitív folyamatok még nem billentették át a hazai gazdaság szerkezetét a nagyobb hozzáadott értékű, tudásintenzív ágazatok felé, de odafigyeléssel nagy esélyünk van az ilyen irányú szerkezetváltásra. Elemi szükségletünk, hogy mindenkori kormányaink képesek legyenek kihozni a gazdaságból, az emberekből, az oktatásból a tartalékokat, amellyel versenyelőnyhöz juthatunk.


Imfred de Jong, a HEBC tagja, a Nokia Hungary Kft. ügyvezető igazgatója

– Magyarország EU-csatlakozása óhatatlanul hatással lesz a hazai munkaerőpiac alakulására, ha máshogyan nem, azzal, hogy drágul a magyar munkaerő. Az unió pedig attól fél, hogy a piacnyitással egy időben magyar munkavállalók ezrei árasztják el az európai országokat. Ön szerint mennyire megalapozottak ezek a félelmek?

– Általánosságban nézve nem hiszem, hogy a munkanélküliek szempontjából a csatlakozás lényegesen változtatna a jelenlegi munkaerő-piaci helyzeten. Tapasztalataink szerint a magyar munkanélküli-társadalom kevéssé mobil, így nem valószínű, hogy tömegesen megindulnak majd külföldre egy állás reményében. Még más városba is nehezen költöznek, nemhogy másik országba. Hiszen az ország nyugati felében már eddig is kedvezőbbnél kedvezőbb álláslehetőségek adódtak, a keleti országrészben munka nélkül lévők mégsem költöztek oda. Ha a problémát az IT és a telekommunikációs ágazatra leszűkítve nézzük, valójában nem hiszem, hogy a csatlakozást követő piacnyitás lényeges változásokat hozna. Bárki, aki egy másik országban – legyen az az unión belül vagy kívül – szerette volna tudását kamatoztatni, már eddig is megtette a szükséges lépéseket. A hivatalos eljárások, teszem azt a letelepedési vagy a munkavállalási engedély megszerzése, a magasan kvalifikált, kiváló szakmai ismeretekkel rendelkezőket eddig sem gátolták a külföldi munkavállalásban. Akadályt jelent viszont – és ez független az uniós csatlakozástól –, hogy a magyar munkavállalók idegennyelv-tudása nem kellő szintű. Igaz, ezen a téren az elmúlt években már komoly előrelépést tapasztaltunk.

Mi a HEBC?

A Magyar EU Bővítési Üzleti Tanács (HEBC) 1998 októbere óta működik, és feladata, hogy legyen kapocs a magyar kormány, a brüsszeli EU-bizottság és a brüsszeli Gyáriparosok Európai Kerekasztala között, és gyakorlati üzleti tapasztalatokkal segítse Magyarország uniós csatlakozását. Nem célja viszont, hogy tagvállalatai egyéni üzleti érdekeiért lobbizzon. Tagvállalatainak a nettó forgalma 2001-ben 5 milliárd 267 millió 600 ezer euró volt, több mint húszezer embert alkalmaznak, és csak tavaly 373 millió 800 ezer eurót fektettek itt be, magyarországi érdekeltségeik megalakulása óta pedig összesen 1 milliárd 588 millió 80 ezer eurót. A HEBC az első országjelentését 1999 márciusában adta ki, amelyet egy év múlva követett a második, és 2001 júniusában a harmadik, illetve az idén nyár közepén a most idézett negyedik. Egyik sem mélyreható gazdasági elemzés – mivel nem is annak készültek! –, hanem a tagok véleménye a magyar gazdasági környezetről.


Az összeállítást írták:
Eller Erzsébet, Demcsák Mária, Sebők Orsolya

Megjelent a Piac és Profit üzleti magazin 2002. szeptemberi számában