A most közzétett tanulmány szól a pártpreferencia vizsgálatok eltéréseinek lehetséges okairól. Összehasonlítja a szóban forgó intézetek nyers eredményeit, trendjeit, havi ingadozásait, és a számított trendektõl való eltéréseit. Matematikai-statisztikai módszerekkel vizsgálja, hogy milyen szisztematikus különbségek léteznek az intézetek eredményei között. Kimutatja, hogy a biztos szavazó pártválasztók esetében a Gallup és a Tárki szisztematikusan magasabb szinten becsüli a Fidesz támogatottságát, mint a Szonda, vagy a Medián, miközben a négy intézet MSZP-re vonatkozó eredményeinek szintje nem tér el számottevõen. E szisztematikus eltérések feltérképezése után választ keres ezek okaira. Az okokat részben a kérdezési technika különbségeiben, részben pedig az egyes intézetekhez kapcsolódó, azok pártkötõdéseit feltételezõ lakossági vélekedések választorzító hatásaiban valószínûsíti. Ökonometriai módszerekkel vizsgálja, hogy melyik intézet tekinthetõ véleményvezetõ intézetnek, olyannak amelynek eredményeit a többiek késõbb „visszaigazolják”. A szerző kimutatja, hogy véleményvezetõ intézetnek számít a Tárki a Szondához és a Mediánhoz képest, a Szonda a Mediánhoz képest és a Gallup a Szondához képest.

A dolgozat végén 1999-2002 közötti adatok alapján azt vizsgálja, hogy mennyiben látják (láttatják) másképpen az egyes intézetek a Fidesz – MSZP közötti párharcot. E verseny három forgatókönyvét vázol fel.

Kulcsszavak: pártpreferenciák, érvényesség, idõsorok elemzése