A hazai környezetvédelmi előírások többségében szigorúbbak a jelenleg érvényes EU-előírásoknál, ám egy dolog a törvény, és egy másik a gyakorlat.
– Ha belépünk az unióba, akkor nincs többé maszatolás, kibúvókeresés, hatósági cinkos szemhunyás – mondja Kenyeres István, a hazai környezettechnológia-ipar piacvezető cége, a többségi magyar tulajdonban lévő Körte–Organica Környezettechnológiák Rt. elnöke. – A környezettechnológia terén Magyarországnak még rendkívül sok teendője van, s ezek egy része áthúzódik a csatlakozás utáni időszakra. Márpedig, ha azonos feltételekkel, például közbeszerzési eljárásban indulnak a hazai és külföldi cégek, akkor a verseny még kiélezettebbé válik.
Kötelező a lehető legjobb
Hivatalos becslések szerint Magyarországnak mintegy 2700 milliárdos összeget kell fordítania arra, hogy eleget tegyen az EU-csatlakozás környezetvédelmi feltételeinek. Ebből a legnagyobb tétel – mintegy 845 milliárd forint – a települések szennyvízkezelése; az ország 3200 településéből ugyanis 2700 csatornázatlan. A csatlakozási tárgyalások során e feladat megoldására 2015-ig kaptunk haladékot. Kenyeres István úgy véli, a jelenlegi ráfordítással is akár megduplázni, s korszerűbb, hatékonyabb jogi szabályozással akár megsokszorozni is lehetne a csatornaépítési teljesítményt.
Az unió környezetvédelmi szabályozásának egyik meghatározó alapelve a BAT (best available technology – a lehetséges legjobb technológia) kötelező alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy új környezetvédelmi beruházásoknál kötelező a technika állása szerinti legkorszerűbb – vagyis a legjobb hatásfokú, leggazdaságosabb és leginkább környezet- és energiakímélő – technológiát alkalmazni. Az eddigi magyarországi gyakorlatban a korszerű megoldásokat szinte kizárólag nyugat-európai – túlnyomórészt német és osztrák – technológiák alkalmazása jelentette. Kenyeres István szerint ha egy hazai cég talpon akar maradni, akkor két út áll előtte: vagy kitalál, beszerez valamilyen versenyképes technológiát, vagy bedolgozik – esetleg csatlakozik – egy uniós országbeli céghez. A kilencvenes évek elején körülbelül kétezer kis hazai cég jött létre a környezettechnológia területén, ebből mára jó, ha tucatnyi maradt.
Pálmaház mint víztisztító
A közel húszéves múltra visszatekintő Körte Kft. és a néhány éve alakult Organica Kft. egyesülésével a múlt év őszén létrejött százfős cég az ipari-kommunális szennyvíztisztítástól az építőipari kivitelezésen és vegyianyag-gyártáson át a különféle környezetvédelmi szolgáltatásokig lényegében a teljes környezetgazdálkodási vertikumban tevékenykedik.
Már maga a két cég összevonása is a közelgő EU-csatlakozás jegyében történt, ugyanis olyan szellemi- és tőkekoncentráció jött így létre, amely felveheti a versenyt azzal a már ma is tapasztalható kihívással, amit a csatlakozás jelent. Az egyesülésben fontos katalizátorszerepet játszott a kockázati tőkével – kisebbségi, 32 százalékos részvényesként – közreműködő Közép- és Kelet-európai Környezetvédelmi Befektetési Alap, amelyet az EBRD, a svájci kormány, valamint francia és belga pénzügyi szervezetek hoztak létre a régió környezetvédelmi iparának és piacának fejlesztésére.
Az rt. immár második külföldi vegyesvállalatát alapítja, az elsőt Lengyelországban, a másodikat pedig Ausztriában, ahol a cég most ősszel kezdi meg – a régióban kizárólagos licenccel – a csúcstechnológiának számító „élőgépek” technológia megvalósítását. Ez az Amerikában kifejlesztett eljárás a kommunális szennyvíz biológiai tisztítását oldja meg egy 2-3000 fajból álló ökoszisztéma segítségével, ami praktikusan azt jelenti, hogy a szennyvíztisztító voltaképp pálmaház-arborétum, bemutató-oktató központ is.
