Az előírások újradefiniálják azt a keretrendszert, amely alapján a bankok hitelezési és működési kockázataikhoz tőkekövetelményt rendelnek. A Basel II egyezmény az 1988-as Bázeli Tőkeegyezményt váltja fel.. A keretrendszer számos részletét, nemzeti megfontolások alapján, az egyes országokban véglegesítik majd, ezért kérdéses, hogy sikerül-e végül egy nemzetközileg egységes szabályrendszert alkotni. A KPMG-nél kialakult vélekedés szerint fontos, hogy az egyes országokban a jogalkotók egységes megközelítést alkalmazzanak a bankok által kifejlesztett rendszerek minősítésére, valamint a keretrendszer követelményeinek kikényszerítésére.A keretrendszer értelmében a bankok kétféle ütemezés közül választva vezethetik be a az új szabályokat: a haladó megközelítést választó bankok a 2006-2007-es években a régi és az új előírásokat párhuzamosan alkalmazzák, majd 2008 januárjától már kizárólag az új módszert használják. A többi bank csak 2006-ban használhatja párhuzamosan a régi és az új előírásokat, és már 2007 januárjától átáll az új rendszer kizárólagos használatára. Sok bank a két megközelítés kombinációját kívánja alkalmazni, sőt, néhány fejlett bank az előbbiektől eltérő módszer alkalmazását tervezi – mindez kérdésessé teszi a megadott módszerek pragmatizmusát. A KPMG nemrég elkészült globális felmérése szerint a bankok világszerte rosszul állnak a felkészülésben, több mint felük még csak a helyzetértékelés fázisánál tart. Sokuk egyelőre iránymutatásra vár az anyabanktól, míg mások már felállították a projektért felelős munkacsoportot. A magyarországi bankok többsége ma még a helyzetfelmérésnél, a bázeli projekt hatásainak értékelésénél tart. Mivel a Bázel II középpontjában a kockázatkezelés áll, a bankoknak jelentős fejlesztéseket kell végrehajtaniuk IT-rendszereikben, számviteli folyamataikban, valamint szervezeti felépítésükben és működési modelljeikben. Mindez rendkívül költséges. Ezért is meghatározó az anyabankok hozzáállása.