A könyvvizsgáló-tanácsadó multi partnere - aki a cég regionális irodájánál, 15 országban foglalkozik csalások, korrupciós ügyek és vállalati bűncselekmények kivizsgálásával - valószínűtlennek tartja, hogy valaha is születhet egzakt definíció arra, mi tekinthető gyanúsnak. „Ezért azt sem reális elvárni, hogy minden gyanús ügyletet jelenteni fognak, hiszen az események értékelése is részben szubjektív”- hangsúlyozza Patrick. A gyanú vélelmezése sok tényezőtől függ: a pénzintézeti dolgozók tudásától, tapasztalatától, kockázat-tudatosságától és az egyes ügyfelek ismeretétől. Tény az is, hogy a magasabb kockázati toleranciával bírók később kezdenek gyanakodni.

Noha a felügyeleti szervezetek több listát is összeállítottak példaként arra, mi tekinthető gyanús ügyletnek, ennek eldöntéséhez két alapvető eljárás szükséges: az ügyfelek hiteles azonosítása és alapos ügyfél-profil készítése – ezek segítségével megállapítható, hogy a kliens aktuális tranzakciója milyen mértékben tér el a profil szerinti normális ügymenettől. „Az ügyfél-profil elkészítésével megismerhető, hogy mi az ügyfél ’átlagos pénzügyi viselkedése’; következésképpen, ha egy ügylet ettől eltér, akkor joggal tűnhet gyanúsnak. Ha a gyanú egyértelmű, akkor az esetet jelenteni kell, máskor további vizsgálódásra van szükség annak kiderítéséhez, hogy az eltérés az ügyfél ’átlagos pénzügyi viselkedéséhez’ képest esetleg mégis indokolt-e.

A vizsgálódást igen óvatosan kell végezni, a jogszabály ugyanis előírja, hogy a társaság a bejelentési kötelezettség teljesítéséről, annak tartalmáról és a kijelölt személyéről kizárólag a büntetőeljárást folytató hatóságnak adhat tájékoztatást, azaz harmadik személynek vagy szervezetnek - ideértve az ügyfelet is - nem” – hívja fel a figyelmet a KPMG partnere. Magyarországon jogi szempontból a két eljárás közül az elsőre korlátozódik a figyelem: azaz a cégek többsége beéri az ügyfél hiteles azonosításával. A második elem – az ügyfél-profil elkészítése – nélkül viszont nehezebb felismerni az esetleges devianciát az ügyfél pénzügyi tranzakcióiban, hiszen nincs objektív alap a felmerülő gyanú értékelésére.

A jelentési hajlandóságot csökkentheti az is, hogy a pénzintézet, illetve alkalmazottja tart attól, hogy a jelentéssel rontja az ügyfélkapcsolatot, még akkor is, ha a jelentéstétel elmulasztását a törvény szigorúan bünteti. (A jogszabály szerint maximum három év börtönnel büntethető az, aki a jelentési kötelezettségnek nem tesz eleget, ugyanakkor a Büntető törvénykönyv szintén rögzíti, hogy két év börtönbüntetéssel, közmunkával, vagy bírsággal sújtható az, aki hanyagságból mulasztja el a gyanús ügylet jelentését.) A pénzmosás elleni lépések extra kiadást jelentenek a társaságoknak, amelyek megtérülése ráadásul nem is mérhető.

A megfelelő eljárások alkalmazása azonban megtérül a folyamatos üzletminőségben, a stabil ügyfélkörben és a piac jó megítélésében. Az említett két alapeljáráson túl más elemek is kellenek a hatékony jelentési struktúra működtetéséhez: szükséges a felsőszintű vezetők elkötelezettsége, a pénzmosás elleni küzdelem tudatosítása és kultúrájának kialakítása a társaságon belül, megfelelő eljárások és szabályok alkalmazása, a szükséges munkatársak, felelősök biztosítása (élükön a jelentések rendőrségi továbbításáért felelős, kijelölt személlyel), megfelelő képzés a munkatársaknak és az ügyfeleknek egyaránt, valamint az alkalmazott stratégia folyamatos ellenőrzése és rendszeres felülvizsgálata. “A felső vezetés, beleértve az igazgatóságot is, elkötelezettsége nélkül nem valószínű, hogy sikerül felismerni a pénzmosás működési kockázatát, és esetleges hírnévromboló jelentőségét, illetve védekezésül megteremteni a megfelelő pénzmosás elleni kultúrát. Olyan belső jelentéstételi struktúrára van szükség, amely minden gyanús ügylet bejelentését garantálja, függetlenül az érintett ügyfél személyétől, illetve pénzintézet és az ügyfél kapcsolatától” – szögezi le Charlie Patrick.

Forrás: KPMG