Ez megváltozott, amikor Kína 2001-ben csatlakozott a WTO-hoz, így jobb kereskedelmi megállapodásokat kötött a többi taggal. Ezzel egy időben a kormány kinyitotta a gazdaságot, lehetővé téve a külföldi működőtőke-befektetéseket számos kulcsfontosságú ágazatban, ami új vállalkozások növekedését ösztönözte.
A gazdasági reformok és az export hajtotta Kína fellendülését
A korábbi évtizedek gazdasági reformjai – amelyek az országot agrártársadalomból ipari társadalommá alakították át – és a szabadpiaci szocializmus keveréke segítette az országot abban, hogy globális gyártóvá váljon.
A hatalmas, képzett munkaerő, amely sokkal olcsóbb, mint a magas jövedelmű országok munkavállalói segítette a növekedést. A 2000-es évek közepére Kína GDP-jének egyharmadát már az export tette ki.
Ráadásul az export minden ágazatra kiterjedt: elektronikai cikkekre, gépekre, fogyasztási cikkekre, textíliákra, még olyan specifikusabb gazdasági részekre is, mint a hajógyártás.
Az ENSZ előrejelzése szerint 2030-ra Kína adja a globális gyártási hozzáadott érték (MVA) 45 százalékát, amivel messze lehagy mindenkit. Az Egyesült Államok 11 százalékkal várhatóan csak a második lesz.
