A vállalkozások célja általában az, hogy minél nagyobbak legyenek, piaci eredményeik pedig minél jelentősebbek. Gyakori azonban, hogy e célra törekvés közben megfeledkeznek a "szövetségeseikről', és erre csak akkor döbbennek rá, amikor már se partnerük, se eredmény. Ezen a könnyen csődhöz vezető úton legalább három tipikus hibát elkövetnek egy az uniós kisvállalkozásokról készült felmérés szerint: a piaci magatartásuk inkább imitáló, mint innovatív, cselekvéseikben nagyon reaktívak, és a piaci változások észlelésekor elbizonytalanodnak.

Innováció nélkül nem megy

Egy hazai felmérés szerint - amit a Magyar Innovációs Szövetség korábban készített, de a megállapításai még igazak - a magyar kis- és közepes vállalatok (kkv) körében ugyan ritka ez a fajta túlzott versenylendület, de az rájuk is jellemző, hogy nem szentelnek kellő figyelmet a "szövetségeseiknek", sokszor még a kiemelt vevőiknek sem. És bizony ez az egyik válasz arra a kérdésre, hogy vajon a hazai kkv-knak miért olyan csekély a részesedésük az ország exportjából. Hiszen a kicsiké csak mintegy 10-11 százalék, a közepeseké körülbelül 14, miközben előbbiek a GDP 42, utóbbiak a 15 százalékát adják. Az Európai Unióban ez utóbbi arányok 29, illetve 19 százalék.

A másik válasz az, hogy a kkv-k körében rendkívül alacsony az innováció, márpedig innováció nélkül nincs versenyképesség, és versenyképesség nélkül értelemszerűen export sincs. Vannak persze kivételesen innovatív cégek. Ezeket ismerheti meg a közvélemény évente egyszer az Innovációs Nagydíj nagyszabású átadóünnepségén vagy a szakmai, nemzetközi vásárokon. Ám egyes becslések szerint csak minden huszadik hazai kisvállalkozás rendelkezik saját fejlesztésű termékkel vagy technológiával, más adatok pedig ennél is kisebbre teszik az innovatív kkv-k arányát.

A kicsiknek természetesen nem a rendkívül tőkeigényes kutatási-fejlesztési területen van keresnivalójuk, ahogyan a piacon sem abban lehetnek sikeresek, amiben a nagyvállalatok. Számukra az egyik választási lehetőség a széleskörűen értelmezett beszállítói szerepkör, tehát az, amikor a "nagyok" számára fontos ipari hátteret teremtik meg.

Az egyedi gyakran a véletlen műve

Jelenleg a hazai kisvállalkozásoknak több mint a fele, a közepes cégeknek közel a fele beszállító. Igaz, az ő termelési eredményeik közvetlenül nem jelentkeznek a kiviteli statisztikákban, de közvetetten jellemzően exportra dolgoznak. A beszállítói státust azonban nem csak megszerezni nehéz, a fenntartásához is nagyon komoly minőségi és szakmai követelményeknek kell megfelelni. Tudva azt, hogy míg a kicsik számára a fő partnerük megrendelése maga az életben maradás, addig őket bármikor lecserélhetik.

A versenyképesség másik útja a kisvállalatok számára, ha valamilyen egyedi, jó minőségű, versenyképes áron kínált terméket vagy szolgáltatást sikerül nyújtaniuk. Természetesen sokkal könnyebb ezt megállapítani, vagy akár tanácsként ajánlani, mint kitalálni, rátalálni arra, ami akár külföldön is eladható.

De akadnak rá példák, és minden tíz vállalkozási sikertörténetből egy ilyen. Amelyek főhősei szerint azonban nem biztos, hogy a sikerrel forgalmazott szoftvert vagy a hungarikumnak számító terméket valóban úgy találták meg, ahogyan azt a szakirodalomban olvashatjuk. Vagyis, hogy a nagyok által szabadon hagyott piaci réseket keresték, és igyekeztek azokat betölteni.

Az egyedi termék vagy szolgáltatás születése a valóságban gyakran a véletlen műve, és sokkal ritkábban célzott kutatás-fejlesztés eredménye. Ez utóbbi esetben azonban nemcsak maga a fejlesztés hatalmas siker, hanem annak a sokszor évekig tartó előfinanszíroztatása is, például kockázati tőkéssel. A kkv-k verseny-, illetve exportképessége szempontjából megkerülhetetlen, hogy van-e a fejlesztési elképzeléseikhez tőkéjük, vagy nincs. Illetve, hogy ha már összejött az üzlet, tudják-e valamivel mérsékelni a későbbi kockázatokat, például amikor sérül az áru, vagy nem fizet a vevő.

Pénzt, de honnan?

#page#

Elvben - és persze a gyakorlatban is - egyre több támogatást, segítséget vehetnek igénybe a 250 fő alatti cégek. A közelmúltban hirdették meg a kkv-knak az új európai uniós pályázatokat. Maga az eljárás továbbra is bonyolult, a nyertes pályázó továbbra is utólag, az elvégzett beruházásokról bemutatott költségszámlái alapján juthat hozzá a támogatáshoz, de az idén mindez mégis valamivel egyszerűbb, mint tavaly volt. Igaz, kifejezetten exportot nem lehet uniós forrásból támogatni, de az exportképes ötletek megvalósítását annál inkább.

Kockázati tőke? Január végi hír volt, hogy az állami támogatással létrehozott Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi (KvfP) Rt.-nek tavaly év végén 22 cégben összesen 1 milliárd 354 millió forint tőkebefektetése volt, és az idén további 1 milliárd forint helyezhető ki. Majd ahogy a KvfP egyre több üzletrészét vásároltatja vissza sikeresen - tavaly hármat sikerült -, úgy nő az ismét kihelyezhető keret.

Huszonkét cég persze igen csekély arányt képvisel az összes kockázati tőkét kapott, mintegy ezer kkv-ból. Sőt, még az ezer is igen kis szám a rendszeresen exportáló kisvállalkozások tízezres nagyságrendjéhez képest. Példájuk mégis bizonyíték arra, hogy sikerülhet.

Az exporthiteleket és exportbiztosításokat azonban nem elsősorban a kkv-k veszik igénybe, derül ki az Eximbank és a Mehib információiból, arányuk viszont magasabb az ügyfelek körében, mint az exportban. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy a kkv-knak még a nagyoknál is inkább szükségük van a kockázatot csökkentő pénzügyi segítségre, szolgáltatásokra.

Javuló külkereskedelmi mérleg

A külkereskedelmi statisztika az elmúlt egy-két évben a gazdaság működésének jelentős változását regisztrálta. Magyarország európai uniós csatlakozása után az export dinamikusabban nőtt, mint az import. Javítva ezzel a külkereskedelmi mérleget, aminek a hiánya 2003-ban még 4,2 milliárd euró volt, ami 2004-ben 3,9 milliárdra csökkent, és a legfrissebb 2005. évi első tíz havi adatok alapján 2,4 milliárdra esett vissza. Ugyanezen idő alatt a kivitel volumene 10 százalékkal, míg a behozatalé 4 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest.

Az árufőcsoportok közül az export dinamikáját a gépek és szállítóeszközök volumennövekedése határozta meg, valamint a feldolgozott termékek. Ezekben a termékcsoportokban azonban a kis- és középvállalkozások szerepe nem jellemző. Mint beszállítók azonban ott vannak az eredmények hátterében, mégpedig kapacitásaik átlagosan mintegy 74-75 százalékos kihasználtságával és azzal a tudattal, hogy a helyzetük az idén inkább javulhat, mintsem romlana. Ezen belül azonban a rövid távú, hazai értékesítési lehetőségeiket illetően kicsit borúlátóbbak, mint a külpiacival kapcsolatban.

Teljes cikk a Piac és Profit februári számában.