Mindeddig Magyarországnak nem volt szüksége nemzeti fejlesztési tervre (NFT) ahhoz, hogy európai pénzekhez jusson, mert 1990-től más programok – a PHARE, az ISPA és a SAPARD – révén kapott fejlesztési támogatásokat. Csakhogy közelgő tagságunk első napjától kezdve már ugyanazokból az EU-alapokból részesülünk majd, amelyekből a jelenleg legelmaradottabb tagországok: Írország, Spanyolország, Portugália és Görögország. A fejlesztési támogatásokra jogosult tagállamok pedig 1988 óta kötelesek nemzeti fejlesztési tervet kidolgozni, megindokolni a támogatás szükségességét, és megjelölni, mire kívánják a pénzt felhasználni.

Eufórium: mindenki hozzászólhat

A nemzeti fejlesztési terv első olvasata szeptember 15. után kerül a kormány elé. A terv megvalósításához szükséges összeg kétharmadát várjuk az Európai Uniótól, az egyharmadot viszont saját költségvetési forrásból kell fedezni. A 2004–2006-ig tartó három évben több mint 2000 milliárd forint sorsáról van szó, így a terv megvalósítása minden egyéb beruházás állami támogatását korlátozza.
Következésképpen nagyon fontos, hogy az NFT megalapozott és meggyőző legyen, és a végső változattal szinte minden szakmai, regionális és civil szervezet egyetértsen. Az egyeztetésekre azonban már nincs túl sok idő, miután az eredeti ütemezéshez képest az NFT kidolgozása közel egy évet csúszik.
Igaz, a folyamatot némileg felgyorsította, amikor a munkálatok koordinálására 2002. június 14-én megalakult a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala Baráth Etele politikai államtitkár vezetésével, illetve létrejött az Európa 2002 Alapítvány – elnöke dr. Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója –, és általa megindult az Eufórium interaktív program.

A www.euforium.hu című internetes oldalt meglátogatva kiderül, hogy csak a nyár végére jutott el a terv abba a munkafázisba, hogy már van mit megvitatni. A véleményeket a különféle szervezetek képviselői, illetve bárki, akinek mondandója van, kétféle úton juttathatja el a hivatalhoz: az interneten – ugyanitt elolvashatók az eddigi munkaanyagok – vagy a különböző szakmai szervezetek, egyesületek, régiók által szeptembertől folyamatosan szervezett műhelybeszélgetéseken. Az oldal korántsem reprezentatív felmérése szerint – hiszen aki idelátogat, többnyire céllal érkezik – arra a kérdésre, hogy „Hallott-e már a nemzeti fejlesztési tervről?”, illetve „Tudja-e, mi célt szolgál?”, a „párszor, talán” választ a látogatók 15 százaléka jelölte meg, míg a „nem, még soha” 19, a „sejtem” 21, a „nem tudom, mi az” 32 százalékot kapott.

Térségi összefogás kell

Maga a fejlesztési terv országos helyzetelemzéssel indul, illetve a gyenge és erős pontokkal; értékeli az EU által korábban támogatott fejlesztések eredményességét; bemutatja a fejlesztési stratégiát, a stratégia megvalósításának eszközeit; a végrehajtás intézményrendszerét; az előzetes értékelést; a partnerség igazolását és a pénzügyi ráfordításokat.
A megfogalmazott prioritások: a versenyképesség, az életminőség javítása, az egészségügy konszolidálása és a foglalkoztatottság bővítése.

A terv öt program támogatható projektjeit határozza meg, amelyeket az európai uniós csatlakozás után az illetékes tárcáknak kell végrehajtaniuk. A gazdaságélénkítés, az infrastruktúra, a humánerőforrás, az agrár- és vidékfejlesztés, illetve a területfejlesztés operatív programjának tartalmi összhangját a hivatal teremti meg.
A regionális operatív program keretében használható majd fel a Magyarországra érkező támogatási pénzek több mint egynegyede. Ahhoz azonban, hogy ez valóban így legyen, még ebben a hónapban, tehát szeptember végére minden régiónak össze kell állítania egy előzetes projektlistát, a kistérségekből érkező, komplex, integrált, milliárdos nagyságrendű beruházást igénylő elképzelésekből.
Szólamok helyett tehát gyors, céltudatos térségi összefogásra van szükség, mert ahogyan a terv egésze hosszabb távon meghatározza majd az ország, úgy a helyi projektek determinálják az adott régiók fejlesztési lehetőségeit.

Megjelent a Piac és Profit üzleti magazin 2002. szeptemberi számában.