Példa:

Ha egy palacsinta 1000 forint, akkor a cég döntése alapján ez az 1000 forint összeállhat 900 forint ár +100 forint szervizdíjból. A számlán ez a két tétel külön jelenik meg, mint ahogy a céges elszámolásban is, pontosan azért, hogy ennek a 100 forintnak az útja veszteség nélkül a dolgozókhoz vezessen és ez ellenőrizhető legyen. A cég levonja és befizeti az áfát, majd a nettó bevételt osztja szét a dolgozók között. A TB-t valójában a dolgozó nevében fizeti be a cég, így az utalt összeg már a TB járulékkal csökkentetett nettó lesz, pont úgy, mint a bérkifizetésnél. Viszont ez a levont TB a dolgozó nyugdíjalapját növeli.

Hogy miért fontos ez az egész? Az immáron tökéletesen ellenőrizhető, lekövethető és patyolattiszta szervízdíj 81,5 százalékát figyelembe veszik a dolgozó nyugdíjalapjának számításakor és beleszámít a táppénzbe, ha a dolgozót munkahelyi baleset éri. Sajnos a sima táppénzbe nem lehet beszámítani, mint ahogy nem alapja a GYES-nek vagy a GYED-nek sem. Ha a pénztári elszámolók alapján 1 hónapban 1 millió forint szervizdíj jött be egy céghez, annak az 1 millió forintnak fillérre pontosan ki is kell mennie és meg kell jelennie a dolgozók bankszámláján. Ha a szabályt zanzásítanánk: a kifizetés összegének meg kell egyeznie a nettó felszolgálási díj járulékokkal csökkentett értékével. Ebből a pénzből egyébként azok a munkavállalók is részesülhetnek, akik vendéggel nem találkoznak közvetlenül, így például a konyhai dolgozók. Vagyis: a szervizdíj útjának minden egyes megállója nyomot hagy a pénztárcánktól a vendéglátós dolgozó fizetéséig.