Az Európai Unióban az eurónak a dollárral szembeni óriási mértékű – az export növekedését gátló – erősödése ellenére az utóbbi hónapokban ismét növekedést regisztrálnak: ez év egészében a GDP ugyan csak nagyon szerény mértékben (0,8 százalékkal) bővül, de jövőre már 2 százalék körüli javulás várható. Idén Japánban is számottevően emelkedik a GDP. A gazdaságok növekedését elősegítheti a fejlett országokban általánosan alacsony infláció és kamatszint, jóllehet az elmúlt években megismert jelentős kockázati tényezők (gyors és kiszámíthatatlan ár-, árfolyam- és tőkemozgások) továbbra is jelen vannak a világgazdaságban.

A világkereskedelem volumenbővülésének (amely idén 4-5 százalék, jövőre akár 9-10 százalék is lehet) egyre fontosabb tényezője a kínai gazdaság erőteljes – ebben az évben várhatóan 8 százalékot meghaladó ütemű – expanziója. A viszonylag magas világpiaci olajáraknak és az energiahordozó-export mennyiségi bővülésének köszönhetően 6-7 százalékos ütemben nő az orosz gazdaság. Az EU-hoz a közeljövőben csatlakozó kelet-közép-európai országok a konjunktúraciklus eltérő fázisaiban vannak, de általános a GDP növekedése (Lengyelországban és Szlovákiában kifejezetten gyors, 4 százalékot megközelítő ütemű), s az is, hogy a növekedés jelentős gazdasági feszültségek – belső és külső egyensúlyhiányok, több országban súlyos munkanélküliség, néhol magas infláció – közepette megy végbe.

A magyar gazdaság rövidtávú kilátásait 2003 telén elsősorban a pénzpiaci fejlemények befolyásolják. A forint elleni, most már valóban támadásnak nevezhető spekuláció hullámai jelentésünk lezárásának az idején csillapodni látszanak. Hangsúlyozni kell, hogy az árfolyam romlása egyáltalán nem öltött drámai mértéket, a forint még a legrosszabb időkben is a sáv erős oldalán maradt. A pillanatnyi helyzet ugyanakkor szuboptimális elmozdulást mutat, még az őszi hónapokhoz képest is. Az irányadó kamatláb 300 bázisponttal magasabb, a forint euró-árfolyama pedig közel 10%-kal gyengébb, miközben az árfolyam védelmében történő jegybanki intervenciók következtében számottevően apadhattak a deviza-tartalékok. A kereskedelmi bankok mind hitel-, mind betéti kamataikban követik a jegybanki lépéseket, ami jelentősen megemeli a reálkamatokat is, ily módon visszafoghatja nem csak a lakossági fogyasztás, hanem a vállalati beruházások lendületét is.

Pedig a régóta várt nemzetközi fellendülés megindulása nyomán a hazai gazdasági növekedés is elmozdult a mélypontról: a harmadik negyedévben a GDP 2,9%-kal nőtt. A trendváltás a feldolgozóipar export-orientált ágazatainak látványos expanziójára épül, miközben a keresleti elemek között ismét meghatározóak a vállalati szektor technológiai beruházásai. A Kopint-Datorg 2003. októberi konjunktúra-tesztje szerint a feldolgozóipar teljesítménye várhatóan kismértékben tovább javul. A termeléskorlátozó tényezők közül a vállalkozások ritkábban számolnak be kereslethiányról, a gazdasági környezet bizonytalansága és a finanszírozási nehézségek viszont változatlanok.

A kedvező reálgazdasági folyamatok mellett azonban a makrogazdaság pénzügyi egyensúlyi mutatói (a külkereskedelem és a folyó fizetési mérleg egyenlege, a háztartások megtakarítási pozíciója, a külföldi forrásbevonás szerkezete) romlottak az elmúlt időben, és az államháztartás hiánya is lassabban csökken a – több ízben felfelé korrigált – hivatalos előrejelzéseknél. Ez különösen annak tudatában veszélyes, hogy a gazdasági növekedés gyorsulása rövid távon minden bizonnyal tovább rontja a külső egyensúly jelzőszámait.

A december 10-én bejelentett stabilizációs intézkedések rövid távon bizonyosan segíthetnek a devizapiac megnyugtatásában és az árfolyam stabilizálásában, miközben bővítik a monetáris politika mozgásterét. Hosszabb távon viszont csak akkor lesznek eredményesek, ha a pénzügyi egyensúlytalanságot kiváltó többi probléma is enyhül, mindenekelőtt lényegesen javul a lakosság nettó megtakarítói pozíciója. Nem kizárólag a fiskális expanzió az oka ugyanis a fizetési mérleg romlásának, ezért pusztán a költségvetési korrekción keresztül nem lehet elérni a külső finanszírozási igény csökkentését, hanem egyúttal korrigálni kell a háztartási szektor hitelexpanzióját is. A stabilizációs intézkedések keretében a lakástámogatási rendszer módosítása a költségvetési feltartóztathatatlanul növekvő terheit kívánta enyhíteni.

A magyar gazdaság másik fő problémája a fogyasztói áralakulás. A gazdaság autonóm folyamatai is az infláció némi gyorsulását vetítik előre, erre rakódik rá a hatósági árak emelése. 2004 első felében a szabályozott árak további emelése, illetve az ÁFA-emelés valamint egyes termékek és szolgáltatások adókulcsok közötti átsorolása következtében az infláció meghaladhatja a 7%-ot. A magasabb árnövekedés aligha marad hatás nélkül az inflációs várakozásokra, ami párosulva az élelmiszereknél megfigyelhető termelői oldali árnyomással, a forint gyengébb árfolyamával és a magasabb világpiaci árszinttel, a jövő évi átlagos inflációt is 6-7% között valószínűsíti.

Más mutatókat tekintve a jövő évi kilátások nem rosszak: a növekedés kismértékben, 3-3,5%-ra gyorsul, két egymással ellentétes tényező eredőjeként. Egyrészt a kisebb reálbérnövekedés és a javuló megtakarítási hajlam következtében számottevően lassul a lakossági fogyasztás emelkedése. Másrészt dinamizálódnak a vállalati beruházások, az élénkülő export növekedési üteme pedig meghaladja az importét. Az ipari termelés 8-9%-kal nőhet, miközben a munkaerőpiaci mutatók nem változnak jelentősen. Bár kismértékben csökken a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg hiánya, utóbbi GDP-arányosan még mindig mintegy 6% (az újrabefektetett jövedelmeket is figyelembe véve 8-8,5%) lehet. Az államháztartási deficit a GDP 4-4,5%-ára csökken, mérséklődő kamatszint és enyhén növekvő államadósság mellett.

A világgazdaságról bővebben

A magyar gazdaságról bővebben

Makrogazdasági mutatók és a Kopint-Datorg prognózisa (megnyitható, letölthető Word táblázat)