A nemzetközi felmérések szerint a világhálón évente elküldött mintegy kilencmilliárd elektronikus levél fele kéretlen reklámüzenet. A spam látványos karrierjének törvényszerűségét támasztják alá azok a kutatások, amelyek szerint e-mailen reklámozni tízszer olcsóbb, mint minden más módon, ráadásul ennek gyorsasága és hatékonysága is „meggyőző”, hiszen a hirdetmény nagy tömegben, akár milliószámra küldhető el a címzetteknek. A dolog szépséghibája, hogy a költségek nagy részét nem a „reklámozók”, hanem a címzettek „állják”. Az Egyesült Államokban megjelent statisztikák csak a kiesett – a spam törlésére szánt – munkaidővel kapcsolatban évi több millió dolláros kárról beszélnek, és ehhez még hozzájön a vállalati rendszerekben okozott kár – a spamek sokszor vírust tartalmaznak –, a védekezésre fordított összegek, a levélszeméttel együtt véletlenül törölt fontos üzleti levelekből fakadó hátrány. A spam gondot okoz a magánforgalomban is – ezt egy friss magyarországi felmérés is megerősíti, melynek során a Symantec megbízásából közel négyezer embert kérdeztek meg –, ugyanis a válaszadók túlnyomó részét bosszantják az időrabló reklámok, ráadásul tapasztalataik szerint a hozzájuk érkező levélszemét mennyisége évről évre növekszik.

Opt-in és opt-out

Magyarországon a jog sokáig „hallgatott” a problémáról, majd az elektronikus kereskedelemről hozott 2001. évi XCVIII. törvény rendezte a legfontosabb kérdéseket.

– A magyar szakemberek az általában alkalmazott két nagy rendszer közül a szigorúbb, a számos európai országban működő úgynevezett opt-in megoldást választották az elsősorban az angolszász országokban általánosabb – és engedékenyebb – opt-out alkalmazással szemben – mondja Suba Ferenc, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium szakértője.

Az opt-in rendszerben kizárólag a felhasználó előzetes engedélye után lehet kéretlen, üzleti célú, tömeges e-maileket küldeni, tehát a civil szervezettől vagy alapítványtól kapott üzenet nem tartozik ebbe a kategóriába. Ilyen engedély az, ha valaki regisztrálja magát egy internetes oldalon, és hozzájárul a reklámüzenetek számára történő küldéséhez. A reklámozó köteles nyilvántartást vezetni az „igénylőkről”, és a regisztrált számára biztosítani kell olyan e-mail címet is, ahol – ha a későbbiekben mégis meggondolja magát – kérheti a „reklámfolyam” megszüntetését. Az engedélyt adókon kívül a szolgáltató másnak nem küldhet reklámot, és az ominózus listán szereplők adatait is csak az előzetes engedély megszerzését követően adhatja tovább harmadik személynek.

Az opt-out rendszer esetében nincs szükség ilyen előzetes hozzájárulásra, ám a kéretlenül „megtámadott” számára minden esetben biztosítani kell a leiratkozási lehetőséget, a levél fejlécén nem szerepelhet fiktív, elérhetetlen cím.

Szigorítások világszerte

A világban mindkét rendszer esetében szigorítottak a hatóságok 2003 folyamán. Az amerikai Virginia államban – számos nagy szolgáltató, így az American Online székhelye is itt található – megszavazott spamellenes törvény szerint minden olyan személy, aki napi tízezernél több kéretlen e-mailt indít útjára, spammernek tekinthető. Az Európai Unió direktívája is a szigorúbb szabályozás mellett tette le a voksot, és általánosságban, a magánforgalomra értve is megfogalmazta a spamelés tilalmát. A jogászok közt ugyanis korábban vita volt arról, mikortól is beszélünk üzleti célú levelezésről, mert egyes gazdasági társaságok intenzíven érveltek azzal, hogy csupán „magánforgalomban” küldik át a leveleket.

– Magyarországon a 2001. évi CVIII. törvény tavaly év végi módosítása magában foglalja az uniós követelményeket, és a fellépési lehetőségek, a szankciók körét is érdemben bővíti: januártól fogyasztóvédelmi bírság szabható ki, a hírközlési felügyeletet ellátó szerv lefoglalhatja a jogsértés megvalósításához használt számítástechnikai eszközöket, és ha szükséges, akár rendőrökkel is elővezettethető a delikvens – mutat rá Suba Ferenc. – Fax és esetében is az e-mailéhez hasonlóak a jogszabályi rendelkezések.

Az Egyesült Államokban már a kilencvenes évek középén komoly büntetések születtek a spamküldők ellen, volt példa több millió dolláros pénzbírság kiszabására is, és éppen az elmúlt hetekben fogták el az egyik nagy „spam-királyt”. Magyarországon ilyen méretű hatósági fellépés nem történt, legalábbis eddig. Ezen változtathat a januártól hatályba lépő új szabályozás.

– A spam küldői elleni fellépést nehezíti – hangsúlyozza Suba Ferenc –, ha olyan országokban van a központjuk, amelyek nem csatlakoztak nemzetközi egyezményekhez. Ezekkel a társaságokkal gyakorlatilag semmit nem lehet kezdeni. Sőt, hogy milyen nehéz adott esetben akár az Egyesült Államokban is a fellépés, bizonyítja az az eset, amikor gyogyszer.com név alatt a szolgáltató Magyarországon nem törzskönyvezett gyógyszereket árult, magyar nyelven. A hivatalos magyar fellépést követően New York állam illetékes hatósága betiltotta az akciót, ám a szolgáltató egy másik tagállamba tette át a székhelyét.

Novák Péter, a Magyar Reklámszövetség szakértője szerint a hazai cégek felelős hirdetői magatartásának köszönhetően – „a magára valamit adó cég nem spammel” –, no és a hazai piac kicsinysége miatt nálunk relatíve kevesebb a spam az angolszász államokhoz képest. A küldők elsősorban angolszász területekről, Kuala Lumpurból, a Kajmán-szigetekről és Távol-Keletről szórják meg a világhálót, hiszen nem mindegy, hány címre tudják elküldeni a spameket, amelyek piaca egyébként koncentrált: túlnyomó részét mintegy húsz nagyobb cég irányítja, birtokolja.

Védekezési módok

A Symantec már idézett felmérése szerint a megkérdezettek hatvan százaléka minden teketória nélkül kidobja a szemétládába a spamet, minden ötödik azonban elköveti azt a hibát, hogy beleolvas. Szintén nem jó ötlet, ha valaki úgy próbál meg leiratkozni a listáról – a megkérdezettek közel húsz százaléka –, hogy válaszol: ezáltal a küldő megbizonyosodik arról, hogy valóban „hatályos”, létező e-mail címről van szó, így a kapott spamek száma még nőhet is.

Így a jó tanácsok közt első helyen szerepel az, hogy ne olvassunk bele spamekbe, használjunk a levélszemét szűrésére alkalmas szoftvert. Sajnos, a négyezer megkérdezett ember háromnegyede jóformán nem is hallott az utóbbiról! További jó tanács, hogy ne küldjünk tovább lánclevelet, ne adjuk meg címünket csevegőcsatornákon vagy olyan helyeken, ahol azokat könnyűszerrel be lehet gyűjteni. És még ezek után sem árt tisztában lenni a tökéletes védelem kiépítésének lehetetlenségével.

Megjelent a Piac és Profit 2003. januári számában