Hasonló ügyletek

Vannak olyan ügyletek, amelyek a szerződéses feltételek, a szolgáltatás, termék hasonlósága vagy azonossága, a fizetési konstrukciók hasonlósága alapján ún. összevonási kötelezettség hatálya alá esnek. Ezek az ügyletek sok esetben külön-külön nem érik el a 100 millió forintos összeghatárt, amely már adatszolgáltatási és dokumentációs kötelezettséget jelent, de az összevonás eredményeképpen igen. Sokan félvállról veszik ezt a kötelezettséget, holott az adóhatóság az utóbbi időben láthatóan „utazik” ezekre az ügyletekre, és a dokumentációs kötelezettség megsértése miatt könnyedén kiszab többmilliós mulasztási bírságot.

Egy ügylet – több dokumentáció

Egy transzferárazás alá eső ügyletnek két szereplője van. Sok esetben azonban csak az egyik kapcsolt félnél készül el az adott ügyletet lefedő dokumentáció, a másik fél vonatkozásában nem.

„Egy ilyen esetben – bármely abszurd is – ugyanúgy fennáll annak a kockázata, hogy a NAV a transzferár-dokumentációt el nem készítő felet 5 millió forintos mulasztási bírsággal sújtja – mint erre már volt is példa az adóhatóság gyakorlatában. El kell sajnos fogadni, hogy az ügyleteket mind a két fél oldaláról, teljeskörűen le kell dokumentálni” – emeli ki a Jalsovszky szakértője.

Az „egyéb kategória”

A transzferár-adatszolgáltatás során a vállalkozások könnyen beleeshetnek abba a csapdába is, hogy nem próbálják bekategorizálni az ügyletüket a tételesen rendelkezésre álló csoportokba, hanem azokat ún. egyéb ügyletként tüntetik fel. Fontos tisztában lenni azzal, hogy az „egyéb kategória” megjelölés vörös posztó az adóhatóság szemében. Ha valaki az ügyletét ilyen módon kategorizálja be, az az ellenőrzési kockázatot nagymértékben növeli. Érdemes ezért az „egyéb kategóriát” kizárólag abban az esetben használni, ha biztosan nem tudunk más, speciálisabb ügylettípust megjelölni.