A vegyiparban után jelentős még az innovatív cégek aránya a feldolgozóiparon belül a gépipar, villamosgép, és műszergyártás területén, ahol meghaladja a 45%-ot. A legalacsonyabb a textil- és bőrgyártási ágazatban, ahol csak minden 11. vállalkozás nevezhető innovatívnak. A szolgáltatási szektorban lényegesen kedvezőtlenebb volt a kép. Az innovatív vállalkozások részesedése itt nem érte el a 12%-ot. Különösen alacsony az innovatívak aránya a kereskedelem, szálláshely szolgáltatás vendéglátás ágazatokban. Feltehetően az abból is adódhat, hogy míg a feldolgozóipar területén pontosan definiálható az innováció, a szolgáltatási szektorban nehezebben határozható meg. Összességében az innovatív vállalkozások aránya kevésbé kedvező, csak minden 5-6. vállalkozás sorolható ide.

Az innovációs tevékenységekből legnagyobb a részesedése a termék-innovációnak (37%), ezt követi egyharmados aránnyal a termék és eljárás innováció. A termék-innovációval foglalkozók az összes innovatív vállalkozáson belül 70%-ot tettek ki. A feldolgozóiparban ennél magasabb volt az arányuk, közel háromnegyed, míg a szolgáltatási szektorban nem érte el a kétharmadot. Az innovációs tevékenységre erőteljes hatást gyakorolt a vállalkozások mérete. Az 500 főnél többet foglalkoztatók között volt a legnagyobb arányban innovatív vállalkozás (43%). Bizonyos gazdasági ágazatokban a 250–499-es létszám-kategóriában érték el a legjobb eredményeket (pl.: az élelmiszeripar és az egyéb szolgáltatások területén). A kisebb szervezetek – az 50 főnél kevesebbet foglalkoztatók helyzete – szinte minden ágazatban kedvezőtlenebb volt.

A vállalkozás tulajdonosa szerint vizsgálva arányaiban az átlag kétszerese volt az innovatív szervezetek részesedése (34%), a magyar és külföldi vállalkozásoknak a csak magyar tulajdonú cégeknél pedig közel két százalékponttal alacsonyabb annál. A termék-innovációban a vállalkozások túlnyomó többségénél a fejlesztő döntően a saját szervezet volt (71%). Az eljárás-innovációnál a fejlesztő közel kétharmad részben volt saját vállalata. A fejlesztő szervezet a termék-innovációban 13%-ban, míg az eljárás-innovációban 21%-ban volt más vállalat, intézmény. A létszám-kategória és a tulajdonosi szerkezet nem gyakorolt lényeges hatást a fejlesztők összetételére. Az innovációs tevékenységek jelentős anyagi ráfordításokat igényelnek. A ráfordításból a legnagyobb részt az új technológia beszerzése tette ki (37%), a kutatás, fejlesztési (K+F) tevékenység és a gépek beszerzése egynegyed-egynegyed arányt képviselt. Mindössze a ráfordításoknak valamivel több mint egytizede jutott technológiai beszerzésre, oktatásra, képzésre, valamint piaci bevezetésre.

Figyelemre méltó a K+F ráfordítások részesedése: a vállalkozások méretét tekintve az 50–250 főt foglalkoztató vállalkozásoknál az átlagos kétszeresét, 56%-ot tettek. Az 500 főnél nagyobb cégek esetében ez az arány a 10%-ot sem érte el, annak ellenére, hogy ebben a csoportban az innovátorok több mint fele folyamatosan végzett kutatási, fejlesztési tevékenységet. Az innovációs tevékenységet ösztönző tényezők közül a vállalkozások közel háromnegyede a piaci részesedés növelését ítélte legfontosabbnak. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a minőség javításának is. A költségcsökkentési szempontok és a kapacitás növelése csak kis mértékben játszottak szerepet a fejlesztéseknél. A fentiekből következik, hogy az innovációhoz hasznosított információforrásoknál a vállalkozások a piaci forrásokat, ezen belül a megrendelőket, ügyfeleket, vevőket tartották a legjelentősebbnek. Az innovációs tevékenységet akadályozó tényezők sorában a megfelelő források hiánya volt az elsődleges, ezt követte a túl magas innovációs költségek említése. A gazdasági kockázatot és a megfelelő felhasználói fogadókészséget is jelentős számban jelölték meg hátráltató okként.

A 1999-2001 közötti időszakra kiterjedő adatfelvétel az iparban és a szolgáltatási szektorban folyó innovációs tevékenység jellemző vonásait mutatja be. A felmérés teljes egészében az EUROSTAT által harmonizált és valamennyi tagországban CIS3 néven végrehajtott adatgyűjtés módszertanán alapult. Az adatszolgáltatás önkéntes volt. A 10 főnél több alkalmazottat foglalkoztató szervezetek közül mintegy 36% küldte vissza a kitöltött kérdőívet. Az innováció alakulásának alapvető mutatója az új vagy jelentősen korszerűsített terméket, illetve technológiát bevezető cégek száma. Az elemzés azt is számba vette, hogy volt-e valamilyen törekvés új termék, technológia bevezetésére, amely a vizsgált időszak végéig nem fejeződött be vagy valamilyen okból meghiúsult.