A BRICS öt alapító tagja (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) egy többpólusú világot támogató platformot próbált létrehozni 2009-ben. Prioritásként kezelték, hogy olyan globális intézményeket hozzanak létre, amelyek gyakorlatilag párhuzamos funkciókat látnak el a G7-országok által finanszírozott intézményekkel.
Arról is szó esett, hogy a BRICS-országok közös valutát hoznak létre a kereskedelemben, és elhagyják a dollárt.
A dollár használatának mellőzésében nagy fantáziát láttak, hogy el tudják kerülni például a pénzügyi szankciókat, amelyek jelenleg korlátozzák a globális kereskedelmet a blokk legalább két országával – Oroszországgal és Iránnal.
Az új BRICS-valuta azonban mindeddig nem valósult meg az érintett országok jelentősen eltérő gazdasági szerkezete miatt. Másrészt, mert sok ország ragaszkodik nemzeti valutájához. India például már felhasználta valutáját (rúpiát) arra, hogy nyersolajat vásároljon az Egyesült Arab Emírségekből.
Geopolitika játékban a BRICS-országok
A BRICS-alapító tagokhoz való csatlakozásra irányuló javaslat vegyes eredményeket hozott a világ színpadán. Néhány ország élt csak a lehetőséggel: köztük az Egyesült Arab Emírségek, Irán, Egyiptom, Etiópia és legutóbb: Indonézia.
Mások óvatosabb megközelítést alkalmaztak, és inkább a „partner” szerepet választották, ami egy lépéssel kevesebb a teljes jogú tagságnál.
Óvatosságuk nem indokolatlan. Például Vietnam, nagymértékben támaszkodik az Egyesült Államok folytatott kereskedelemre, és nem akarják feldühíteni legnagyobb exportpiacukat.
