Amíg más európai nagyvárosban akár két-három ilyen épület is található, addig Budapestről a szakmabeliek véleménye szerint már évek óta hiányzik egy kongresszusi központ, amely megfelelő méretben és világszínvonalon tudná kiszolgálni a turizmus zászlóshajójaként számon tartott konferencia-turizmus hazánkba látogató résztvevőit - áll a Hypo Alpe-Adria Bankcsoport szerkesztőségünkhöz eljutatott közleményében. (Az elmúlt héten rendezte meg a Piac és Profit az "E-Magyarország, E-kormányzat" konferenciát.)
A fővárosi potenciális helyszínek között szerepel és szerepelt többek között a Tüskecsarnok néven ismert épület, a Syma csarnok melletti új épületegyüttes, az Óbudai Hajógyári-szigetre tervezett Álomsziget, a Millenniumi Városközpont, az ELTE új épülettömbjéhez kapcsolódó terület, illetve a már meglévő egyetlen kongresszusi központunk, a Budapest Congress & World Trade Center eredeti tervek szerinti kibővítése.
E fejlesztési helyszínek többnyire nem a belvárosban helyezkednek el, ami eltér a korábban felépült európai központok adottságaitól, de ez nem jelent hátrányt, amennyiben a kapcsolt szolgáltatások és az infrastruktúra képes megfelelően kiszolgálni a vendégeket.
Ki fizesse a beruházást?
A kongresszusi központok Európa szerte nem állami, nem is magán-, hanem kivétel nélkül városi tulajdonban vannak. Ennek megfelelően a városok építik meg az ingatlanokat saját turizmusuk fejlesztése, gazdaságuk hosszú távú bővítése érdekében. A források megteremtése viszont nyugaton sem egyszerű feladat: egy három-négy ezer főt befogadni képes létesítmény felépítése harminc-negyven milliárd forintba is kerülhet.
Ha közpénzből valósul meg a beruházás, az elsősorban fővárosi forrásokat jelenthet - esetleges állami támogatással -, hiszen egy ilyen központ hozadéka elsősorban a várost érinti, és nem terjed ki az egész országra. Magyarország és Budapest azonban jelenleg nem tartozik a forrásfelesleggel küzdő országok és városok táborába, így a beruházás sorsa a következő években nagy valószínűséggel az Uniós forrásokon vagy magánbefektetők ilyen célú szándékain múlik - állítják a Hypo Alpe-Adria Bankcsoport szakértői. (Mindeközben bővül az irodakínálat a fővárosban.)
Megtérül a beruházás
Egy kongresszusi központ megtérülése rengeteg tényező függvénye. A létesítmény saját bevételei a bérleti díjakra és a magáncégek számára kiszervezett szolgáltatások utáni jutalékokra terjednek ki, így a fenntartás költségeit ebből kell kigazdálkodni. Ez a legtöbb esetben hosszú távon lehetséges, persze minden a megtérülési mutatók számítási metodikáján múlik.
Edinburgh-ban például három év után sikerült nyereségesnek kimutatni a helyi kongresszusi központot, olyan statisztikai adatok segítségével, melyek az egész városra kimutatják a központban rendezett események gazdasági hatásait.
Budapesten egy átlagos, hatvan-hetven százalékos kihasználtsági mutató mellett húsz-harminc év alatt térülne meg a beruházás. A befektető szempontjából a konferencia-turizmus a kapcsolt szolgáltatások miatt jelenthet potenciált, hiszen egy szállodákkal, éttermekkel, kávézókkal, sörözőkkel összekötött kongresszusi központ olyan, mint egy éjszakai táncos szórakozóhely, ahol a tánctér költségét sosem a belépők árából kívánják visszahozni, hanem az ott elfogyasztott ételekből és italokból. Erre építve a fejlesztő - akár a privát szférából, akár önkormányzati területről - könnyebben talál finanszírozó partnert is, hiszen egy konferenciaközpont mögött már nem csak városimázs javító elképzelések, hanem komoly gazdaságossági számítások állnak.
Nem az árakkal, a színvonallal van a gond
Bár a közép-kelet-európai városokkal összevetve Budapest nem szerepel rosszul a kongresszusok ranglistáján, a potenciál megtartása és a nagyobb rendezvények idevonzása érdekében indokolt lenne a fejlesztés a tájékoztatás szerint. Varsó és Pozsony nem nevezhető számottevő versenytársnak, az igazi rivális Bécs, ahol összesen öt darab nagyobb konferencia központ található, az alább említettek közül a legnagyobb 4 320 fő befogadására alkalmas, míg a többi 2 700, 2 500, 1 700, illetve 1000 férőhelyes.
E kapacitással Párizs után Bécs bizonyult a második legnépszerűbb konferencia-fővárosnak Európában. Az elmúlt évben, az osztrák fővárosban 316 alkalommal került sor háromszáz főnél nagyobb nemzetközi kongresszus megrendezésére.
A kapacitáskülönbségtől eltekintve Bécs és Budapest paramétereit tekintve a fő eltérések az atmoszférában illetve az ár-érték arányos szolgáltatási különbségekben rejlenek, melyből előbbi inkább Bécsnek, míg utóbbi egyértelműen Budapestnek kedvez. Ennek tudatában Budapestnek valójában nem olcsóbbnak kellene lennie, hanem magasabb szintű szolgáltatást kellene nyújtania a kedvezőbb eredmények eléréséhez.
