Természetesen logikus, hogy a járvány után csökkent a ledolgozott napok legalább felében otthon dolgozók aránya. Vagy azért, mert ismét teljes munkaidőben kell dolgozniuk a munkahelyeiken, vagy azért, mert még mindig otthonról dolgoznak, de munkaidejük kevesebb, mint 50 százalékát.
Finnország (22,2 százalék) és Írország (21,8 százalék) kiemelkedik az átlagból. Ezekben az államokban a munkavállalók több mint 20 százaléka a ledolgozott órák több mint felét otthonról végzi. Románia (2,4 százalék) és Bulgária (2,8 százalék) továbbra is szilárdan az utolsó helyen áll a rendszeresen otthonról dolgozók számában.
2021-hez képest Görögországban, Bulgáriában, Dániában, Luxemburgban és Romániában több mint 50 százalékkal csökkent az otthonról dolgozók aránya. Luxemburg a második helyről esett vissza. 2021-ben (28,4 százalék), két évvel később már csak 13,0 százalék a home office aránya. Románia és Bulgária részesedése már eleve a legalacsonyabb volt Európában, de 2021-hez képest további csökkenést mutatnak.
Az Eurostat adatai csak azokat a foglalkoztatottakat különböztetik meg, akik legalább munkaidejük felében otthon dolgoznak. Ennek oka, hogy például egy óra otthoni munka rendkívül kevés lenne valós statisztikai számok kinyeréséhez. Az „időnként” otthonról dolgozó emberek csoportja nem tekinthető rendszeresen otthonról dolgozóknak.
