Nemcsak a kollégákkal lazul vagy szakad meg teljesen az őszinte emberi kapcsolat, de a korábbi privát barátságok is meglazulhatnak, ha valaki hatalommal járó pozícióba kerül. Számos vezető maga is nehezen dolgozza fel a felelősséget és a nyomást, és ezért házastársával igen nehezen osztja meg a problémáit. Az angolban szakkifejezés - "lonely man" - is létezik azokra a vezetőkre, államférfiakra, akik mind munkahelyükön, mind a magánéletben egyedül maradnak. A magány és izoláció paranoiddá tesz, eltávolít a valóságtól, és csökkenti az empátiát.
Egy 900 topmenedzserre kiterjedő brit tanulmány szerint a férfi csúcsvezetők 89 százaléka él házasságban, a nőknél pedig ez az arány 68 százalék. A gyengébb nem körében négyszer nagyobb az egyedülállók vagy elváltak aránya, mint az azonos szinten álló férfiaknál.
A humán szakemberek egyetértenek abban, hogy az első számú vezetőnek nincs választása, meg kell szoknia az egyedüllétet. A belső egyensúlyát nem a másokkal való eggyüttléttel, hanem önmagában kell megtalálnia: ez gyakorlatilag a szükséges munkaköri kompetencia egyik eleme. Az elszigetelt lét azonban nehéz, ezért egyre elterjedtebb a coachok, külsős tanácsadók alkalmazása. A coach nem pszichológus, hanem speciális szakember, akinek feladata a vezetők beállítódásainak megismerése, énképük erősítése, belső motivációik elmélyítése, és ezáltal a munkája segítése.
