Önellenőrizni vagy csatába menni?
Ha a megállapítás (és az esetlegesen arra tett adózói észrevétel) alapján a hatóság úgy látja, hogy van keresnivalója, adóellenőrzést indíthat. Fontos tudni, hogy mindaddig, amíg az ellenőrzés el nem indul, az adózónak van lehetősége önellenőrzést benyújtani. Erre a jogkövetési vizsgáltatót követő adóellenőrzés megkezdése után azonban már nincs mód.
A jogkövetési vizsgálat lezárása így egyben döntési pont is. A nyilvánvaló hibákat – egy elmaradt bevallást, egy nem megfelelően adózott kifizetést – érdemes ilyenkor rendezni, hiszen az önellenőrzés lényegesen olcsóbb a hatóság által kiszabott bírságnál. Egy vitatott jogértelmezés esetén azonban az adózónak el kell döntenie, hogy elfogadja-e az adóhatóság álláspontját és önellenőrzést nyújt be, vagy belemegy egy hosszabb, költséges és adott esetben drágább kimenetelű jogvitába.
A várható vitapontok
„Tapasztalataink szerint a dokumentáltság hiányán felül két kérdés körül várható a legtöbb jogvita. Az első az osztalékkövetelések vagyonrendelése” – mondja Hosszú Péter.
Évekig bevett gyakorlat volt, hogy a jóváhagyott, de ki nem fizetett osztalékot a vagyonrendelő követelésként helyezte bizalmi vagyonkezelésbe. Ezt az eljárást a szakma – sőt korábban maga az adóhatóság is – elfogadta mint adómentes vagyonrendelést. 2025-ben azonban megjelent egy a Pénzügyminisztérium által kibocsátott iránymutatás, amely ezt gyökeresen átértelmezte: eszerint osztalékkövetelés vagyonrendelése esetén a vagyonrendelőnek személyi jövedelemadót és szociális hozzájárulási adót kell fizetnie. Bár az iránymutatás nem minősül jogszabálynak, de a NAV jelenlegi álláspontja a Pénzügyminisztérium iránymutatását követi az iránymutatását kiadását megelőző időszakra, azaz 2025 előttre visszamenőlegesen is. Ebben a kérdésben előreláthatólag a bíróság mondja majd ki az utolsó szót.