A fenntarthatóság nem más, mint a vállalati tevékenység szociális, környezeti és gazdasági hatásainak mérése és menedzselése, egy jövőbeli vállalati viselkedési minta.

Az ügyfelek, helyi közösségek, de még a tulajdonosok és a befektetők is egy új, színvonalasabb viselkedési norma irányába sürgetik a vezetést. A fenntarthatóság kérdése nemcsak a környezetvédelemről szól, hanem emellett egy sor olyan, eddig alig mért hatást érint, mint a termékek és szolgáltatások minősége, a reklámok őszintesége, foglalkoztatás és munkahelyek teremtése, vagy a közvetlen környezet gazdasági jóléte. A külső és belső nyomás miatt, a nagyvállalatok többsége világszerte a fenntarthatóság, hírnév és pénzügyi hatékonyság közti kapcsolatot vizsgálja, már a jövőbeni siker döntő tényezőjének tekinti.

Kérdés, hogy a vállalatok miért akarnak ilyen hirtelen és erőteljesen megfelelni környezetük elvárásainak. A válasz kézenfekvőbb, mint sokan gondolnák: az Internet nemcsak az üzleti tevékenység új alapja, hanem visszhangja is. A fejlett államokban számos környezetvédelmi, szociális szervezet foglalkozik a cégek működésének mindenféle hosszú távú, nem szigorúan gazdasági következményeinek vizsgálatával. Egy kétes üzlet, egy kifogásolható termékcsoport kockázata többszöröződik azzal, hogy híre azonnal „szárnyra kaphat”, és beláthatatlan károkat okozhat. Márpedig egy magas kockázati besorolású cég csak drága hitelhez juthat, és a részvények árfolyama is – a pszichológiai folyamatok mellett - a pénzügyi bizonytalansághoz igazodik.

GRI - a gyakorlati megközelítés

Annak ellenére, hogy számos vállalkozás felismerte a fentebb leírt összefüggéseket, még a legfejlettebbnek mondott egyesült államokbeli gazdaság szereplőinek is csak mindössze 30%-a rendelkezik használható üzleti fenntarthatósági kockázatot figyelő és mérő programmal – áll a PricewaterhouseCoopers (Pwc) tanácsadó cég nemrég publikált tanulmányában. A felmérésből kiderül, hogy a megkérdezett 140 nagyvállalat 89%-a úgy véli, a fenntarthatóság problémája fokozódni fog az következő években, több mint 73%-uk döntött úgy, hogy öt éven belül bevezetik a fenntarthatósági jelentések elkészítésének gyakorlatát.

A tanulmány hét olyan üzleti és pénzügyi rizikótényezőt sorol fel, amelyek a szóban forgó kockázatmérési és menedzselési program híján súlyos zavarokat okozhatnak. Ezek: az alacsony részvényárfolyam, a szállítókkal és a vevői körrel kialakított kapcsolat lazulása, projektek kivitelezésének akadozása, a dolgozói elégedetlenség fokozódása, a tőkepiaci hozzáférhetőség korlátozódása, a hírnév és márkanév eróziója, valamint a működés függetlenségének veszélyeztetése. A felsorolt tényezők többsége egymásból következik, így egy hosszabbtávon kialakuló ördögi kör a csődöt elkerülhetetlenné teszi.

Az üzleti fenntarthatóság fogalomkörének időszerűségét bizonyítja, hogy az ENSZ 2002-ben konferenciát szervezett a fenntartható fejlesztésről a dél-afrikai Johannesburgban, 700 európai, ázsiai és USA-beli nagyvállalat, 50 felsővezető és több mint 30.000 kormányzati és közösségi képviselő részvételével. A rendezvény egyik legfontosabb momentuma a Globális Beszámolási Kezdeményezés ( Global Reporting Initiative, GRI) irányelveinek elfogadása volt. A GRI nem egy viselkedési norma, és törvényi szabályozást sem testesít meg vagy vált fel, hanem eligazításként szolgál a vállalat tevékenységének, célkitűzéseinek és ezek megvalósításának értékelésében. Ugyanakkor alkalmas a fenntarthatóságot célzó eljárások feltérképezésére, valamint hatékony stratégiák kialakítására. Az előrejelzések szerint GRI egyre növekvő elfogadottsága pontosabb méréseket fog eredményezni, és az adatok széleskörű összehasonlíthatósága miatt konkrét versenytényezőként is megjelenhet. Elképzelhető tehát, hogy a megszokott forgalom, nyereség vagy mérleg-főösszeg mellett „GRI-ban” is mérjük egy vállalkozás eredményességét.

Az elméleti mag a Dél-Afrikai Köztársaságban, Franciaországban és Nagy-Britanniában is hamar termékeny kormányzati talajra lelt, az állami beavatkozás megvalósításában azonban különbségek vannak. A francia és a dél-afrikai gyakorlat már kötelezővé teszi a fenntarthatósági jelentések készítését a tőzsdén jegyzett cégek számára, míg a brit kabinet egy, a fenntarthatóság szakmai kérdésével foglalkozó, tárca nélküli miniszterrel bővült.

A pozitív vállalati megítélés nemcsak a kockázatok és kötelezettségek kordában tartásától és az üzletmenet átláthatóságától függ. A vállalati célok és a kiemelkedő társadalmi szintű szerepvállalás összefonódása legalább ilyen fontos, és akár közvetlenül is jövedelmező lehet. Erre jó példa a Procter & Gamble, amely kutatásokat végez, hogy miként lehetne az afrikai Szahara egyes részeit iható vízzel ellátni. Mindezt azért, mert termékeinek 85%-a vizet igényel, és mindaddig, amíg ez a széles tömegek számára nem elérhető, a mamutvállalat képtelen piaca afrikai bővítésére.



A European Business Forum nyomán