DM: A sokáig két minisztérium felügyeletével, most csak egynek az irányításával működő Magyar Befektetési és Kereskedelem-fejlesztési Kht., az ITDH közelebb kerülhet a vállalkozókhoz, ugyanis a gazdasági tárca átlényegülése is éppen erről szól. Indít-e olyan új projektet a közhasznú társaság, amely kézzelfogható változást jelent az üzleti kör szereplői számára?

TÁ: A válasz igen, de nem kívánom megelőzni az információk közrebocsátásával a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot. A tárca szervezete maga alakul át mostanában, s erre illik tekintettel lennünk. Átkerült hozzá a külszolgálati irodák és a külgazdasági attasék irányítása is, folyik a külgazdasági szervezet miniszteriális átformálása.

DM: Az ITDH-ra nézve ez mit jelent, azt-e, hogy újabb irodái kapnak lakatot az ajtajukra?

TÁ: A mögöttünk lévő időszakra volt jellemző, hogy takarékossági okokból tényleg megszűnt egyik-másik képviseletünk. A világ és annak gazdasága azonban igen nagyot változott, a globalizáció, a tőkeáramlás jellege és iránya okán is hangsúlyeltolódások tapasztalhatók. Úgy is, hogy például Magyarország érdekei is megváltoztak. E lényegi folyamatokat nem követte a hálózatunk. Ha tehát a külszolgálati irodák és a külgazdasági attasék szervezetének összevonása megvalósul, tanácsos megnézni, hol és hogyan lehet erőket átcsoportosítani, hogy az ország gazdasági céljait hatékonyabban lehessen szolgálni. A hangsúly - a külföldi tőke magyarországi behozatalán túl - a kis és középvállalatok kereskedelmének a fejlesztésén, a magyar tőkeexport bővítésén van. Valamennyi feladat teljesítésének alfája és ómegája a pénz.

DM: Az új vezetésű minisztérium hajlandó mélyebben nyúlni a zsebébe?

TÁ: A költségvetésben - ahol immáron külön soron található meg a szervezetünk - 3,888 milliárd forint szerepel, kevesebb, mint a megelőző év 4,2 milliárdja. Azt a szándékot azonban látni lehet, hogy az értelmes célok megvalósítása érdekében a gazdasági tárcánál akár át is csoportosítanak pénzt más területekről.

DM: Forrás van, illetve lesz, a hálózat pedig átlényegül. De hogyan, hiszen korábban például éppen a pénzhiány miatt nem az orosz fővárosban, hanem Jekatyerinburgban nyitott képviseletet az ITDH. Most tehát költöznek?

TÁ: Inkább azt mondanám, bizonyos minőségi cseréket hajtunk végre. Azért, hogy sokkal aktívabb munkát lehessen végezni. Ehhez persze a munkatársaknak is alkalmazkodni kell, frontharcosokkal szeretnék együtt dolgozni.

DM: Budapestről ellát a pekingi irodáig?

TÁ: El. Már csak ezért is, mert kialakítunk egy kontrolláló rendszert. Megszervezzük elemzőcsoportunkat, amelyiknek megvesszük a jellemző gazdasági folyamatokról készülő adatállományokat. Az információk birtokában következtetni lehet a tendenciákra, s jelezni tudjuk az ITDH-hálózat számára, mi várható például az autóiparban, az elektronikában, illetve miként lehet kihasználni a változásokat. Az elektronikában például újszerű jelenségek vehetők észre. A legutóbbi időkig Kínában gondolkodott a világ, de mostanában a gyártás és a kereskedelmi pontok közötti szállítási költségek miatt előtérbe kerül a késztermék helyetti alkatrész-fuvaroztatás. Az összeszerelést a világ e felén is el lehet végezni gazdaságosan. Ez is annak példázata, hogy a változásokat időben észre kell vennünk, s a hálózatnak követnie kell a három-öt éves időszakra szóló stratégiát.

DM: Tavaly május óta ehhez igen megbízható alapot - eszközt - kaptunk, hiszen az uniós közösségi politika hivatott uralni kereskedelempolitikánkat. A klasszikus külkereskedelmi szervezetben átállni a merőben más koreográfiára nehéz lehetett. Sikerült-e?

TÁ: A közösségi politika véget vetett a korábbi befektetésösztönzésnek. A verseny azonban nem szűnt meg, a befektetők a korábbi módon és útvonalon kirándulják végig a térséget, megnézik a lengyeleket, a cseheket, a szlovákokat és a magyarokat. Mindeközben a nálunk régebbi uniós tagok, például az osztrákok stílust váltottak, s 34-ről 25 százalékra levitték a vállalati nyereségadót: eszelős versenyre késztetve a bajorokat. Át is mennek a cégek, mert a német 35 százalékos vállalati nyereségadóból szívesen lefaragnak. Szerencsére a magyar gazdasági kormányzat adópolitikai intézkedésekkel kész javítani a versenyképességet akár már a következő költségvetési év kezdete előtt is. Ez azért fontos, mert nálunknál olcsóbban "üzemelő" országok sora gyöngíthetné a magyar cégek üzleti pozícióit akár az unióban, akár a mi országhatáron belüli piacunkon is. Romániával, Horvátországgal mind erőteljesebben meg kell küzdenünk.

Délkeleti szomszédainkat vagy éppen a bolgárokat nem kötik az uniós befektetésösztönzési korlátok, úgy csalogatják a tőkét, ahogy akarják. Ukrajnát most még nehéz megítélni, de ha a korrupció visszaszorul - ezt ígérte az új kormányfő -, és a kockázat mérséklődik, akkor jelentős kihívás lesz a keleti szomszédunk is. Meg kell találnunk tehát, hogy hol és miben vagyunk, lehetünk jobbak a környezetünknél.

DM: Hol és miben?

TÁ: Ott, ahol a hozzáadott érték aránya jelentős. A biotechnológia, a gyógyszerkutatás, a szoftverfejlesztés, az informatika mindenképpen ilyen. S ha ki tudjuk használni időben a lehetőséget, akkor a logisztika is kínál megannyi piaci előnyt az országnak és vállalkozásainak. Szingapúrnak, a világ legnagyobb konténerkikötőjének mintájára úgy alakíthatjuk mi is vasúti és közúti szállítási lehetőségeinket, hogy roppant gyorsan folyjék nálunk is a vámkezelés és az átrakás. Magyarországon négy kereskedelmi csatorna vezet át, egy pedig tőlünk indul. Az államnak, az üzleti szférának itt a jó lehetőség tehát - ha tudunk élni vele.

DM: Például olyaténképpen, hogy a külszolgálati irodák, a külgazdasági attasék információi és a világ gazdaságát jellemző trendek szakismerete alapján a nemzeti fejlesztési tervhez az ITDH adalékokkal, finanszírozandó fejlesztési irányok megjelölésével hozzájárul.

TÁ: Mi "csak" azt tehetjük, hogy tudatosítjuk, mely területek fejlődése lesz hangsúlyosabb a jövőben. A már emlegetett logisztika például ilyen, ha a teljes vámkezelést, árubeléptetési szisztémát is abszolút versenyképes állapotba hozzuk, különben a Keletről érkező áru nem Záhonynál lép be Európába, hanem a szlovákiai Ágcsernyőnél... Vagy: Délkelet-Ázsiában a szoftverpiaci lehetőségeink talán jobbak is, mint Európában, ahol nem vagyunk eléggé tőkeerősek, s bírjuk a versenyt a komplett megoldásokban. De Keleten jók az esélyeink, pláne, ha élünk olyan lehetőséggel, mint amilyen a vietnami. Ott legalább ötezer olyan diplomás helybéli dolgozik, aki nálunk végzett, beszéli a nyelvet, s készséggel segít hidat építeni a keleti kultúra és a mi kultúránk között...

Vagy: a magyar kis- és középvállalatok tőkeexportjára már lehet számítani, ám csak akkor, ha a bölcsen megválasztott irányt veszik figyelembe a cégek. Az esély a Balkán. Ide illeszkedik a szülőföldprogram, amelynek hátterét az ITDH jelentheti. A tőkeexportot, finanszírozást képes segíteni a bukaresti, a belgrádi, a kijevi irodánk, s az általuk irányított további helyi kirendeltségek láncolata. A különböző hazai szervezetek programjai pedig végre igen jól összefésülődnek, az Eximbank, a Mehib, a Corvinus, az MFB, az Új Kézfogás Alapítvány megtanult összehangolt politikával hatékony programokat véghez vinni.