Problémát jelent például, hogy a valóságban nem léteznek ugyanolyan ingatlanok. Az ár meghatározásakor ezért el kell dönteni, hogy melyik ingatlan tekinthető „hasonlónak”, és melyik ingatlan különböző annyira, hogy nem lehet figyelembe venni. Ennek eldöntésében segíthet például az ingatlanok övezeti besorolása (például kertvárosias lakóterület vagy üdülőházas üdülőterület), közművesítettsége és a telek adottságai vagy az épület műszaki paraméterei.

Fontos az is, hogy az összehasonlításkor a hatóság mikori adatokat vesz figyelembe. A Kúria iránymutatása szerint a kártalanítási összeg meghatározáskor a kisajátítás időpontjában fennálló forgalmi érték az irányadó. Ezért mindig friss és aktuális adatokat kell alapul venni, nem lehet évekkel korábbi adatokból kiindulni.

A kártalanítási összeg meghatározása szakértői feladat, jellemzően igazságügyi értékbecslőt rendelnek ki az ingatlan forgalmi értékének meghatározására. Fontos azonban, hogy a szakértői véleményben szereplő összeget lehet (és néha kell is) vitatni, mert az ingatlan pontos paramétereire sokszor a szakértő sem lát rá.

Az ingatlan becsült forgalmi értéke tehát széles tartományban mozoghat. Mivel a kártalanítási összeg meghatározása nem egyértelmű, ritka, hogy a végső összeggel mind a tulajdonos, mind a kisajátítást kérő (az állam vagy az önkormányzat) elégedett. A hatóság kisajátításról szóló döntését mindkét fél megtámadhatja bíróság előtt.