A fekete munka kultusza semmi áron nem akar csökkenni, eltűnni. Hogy mennyire nem, azt egy érdekes levezetés tanúsítja: az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet évvégi elemzésében időmérlegére hivatkozik, és azt állítja, naponta a teljes 15-74 év közötti népesség 215 percet fordít kereső munkára. Ha ezt heti szintre és a statisztika szerinti foglalkoztatott létszámra vetítik - állítja az Ecosatat -, akkor a heti 36 óra helyett heti 49 óra munkavégzés jut egy-egy foglalkoztatottra. Tény, sok munkáltató a hivatalosnál hosszabb munkaidőt vár el a dolgozóktól és az önfoglalkoztatók is sokszor napi 10-12 órát dolgoznak. Ennek ellenére, ha ezért le is számítanak az elemzők a kötelezőn túli munkaidőből bizonyos mennyiséget, a maradékot visszaszámolva mintegy 150-200 ezer "eltűntetett foglalkoztatottat" lehet becsülni. A kormány intézkedései - érvel az Ecostat - nem tudják ezt a létszámot láthatóvá tenni, hiszen a munkáltató számára a nulla járulékfizetésnél és az egyik napról a másikra minden kötelezettség nélküli elbocsátásnál nem tudnak kedvezőbb feltételt ajánlani.

Az persze igaz, hogy az Ecostat nem pusztán az időmérlegére és a "megszámolt" fekete munkásra alapozva állítja, hogy a foglalkoztatásban érdemi javulás nem következett be 2006-ban. A legutolsó éven belüli időszak - a harmadik negyedév - elemzéséből például kitetszik, a foglalkoztatási ráta 51,1 százalék volt, ami kismértékű emelkedést jelent tavalyhoz képest, ám még mindig elmarad az uniós átlagtól. Az EU 25-ben a legfrissebb foglalkoztatási statisztika szerint 63,8 százalék, az EU 15-ben 65,2 százalék volt a foglalkoztatási arány.

A gazdaságelemző intézet decemberi tanulmányában egyebek között arra a következtetésre jut, hogy a GDP növekedési üteme - hosszú ideje - láthatóan nem gyakorol pozitív hatást a foglalkoztatási helyzetre, annak ellenére sem, hogy a munkaügyi kormányzat erőfeszítéseket tesz olyan megoldásokra, amelyeknek elméletileg növelniük kellene a foglalkoztatást. Miközben a GDP az év első háromnegyed évében 4,1 százalékkal emelkedett, a foglalkoztatottság a versenyszférában stagnált, egyes ágazatokban csökkent. A gazdasági növekedés munkahelyteremtő hatása nem érzékelhető, vélhetően a műszaki fejlesztés és az üzemszervezés javuló színvonala miatt - szögezi le az Ecostat és hozzáteszi, hogy a foglalkoztatottság érdemi növelése a kis- és középvállalatoktól, valamint a szolgáltató ágazatoktól várható.