Az adózás rendjéről szóló törvény ez év januárjától tette kötelezővé az állami adóhatóság számára, hogy az első 3000 legnagyobb teljesítményű adózót két évente ellenőrizze. A törvényi kötelezettségnek eleget téve ebben az évben 1500 kiemelt adózó vizsgálatát tervezi az APEH. Az első félév végén ennek több felét ellenőrizték le (767 céget), a megállapított adóhiány pedig némileg meghaladta a 9,5 milliárd forintot. Összesen egyébként az első félév végéig több mint 220 ezer vizsgálatot végzett az APEH, amelynek során csaknem 68 milliárd forint adóhiányt állapítottak meg. Mindez azt mutatja, hogy a kiemelt adózókra az összes vizsgálat kis hányada jutott, ám a megállapított adóhiány ebben a körben igen magas volt. Ennek azonban nem az az oka, hogy a kiemelt adózók körében nagyon rossz lenne az adómorál, hanem inkább az, hogy itt egy-egy ügylet adójogi megítélése százmilliókat, sőt akár milliárdokat is eredményezhet.

Az első félévben elvégzett mintegy 220 ezer vizsgálat több mint egy negyedét az informatikai úton elvégzett egyszerűsített vizsgálatok, a másik negyedét pedig célzott kiválasztással ellenőrzésre kijelölt adózók tették ki. Mintegy 7 százalék volt azon ellenőrzések aránya, amelyeket kötelezően el kellett végezni az adóhatóságnak, mert vagy törvényi kötelezettsége vagy más hatóság megkeresése miatt volt rá szükség.

A kis és közepes vállalkozások vizsgálata során általános tapasztalatuk, hogy romlik a számviteli rend és a bizonylati fegyelem. Tipikus hiba ezen vállalkozói körben, hogy rosszul számolják el a saját személygépkocsi használatot, illetve a társaság gépkocsijával kapcsolatos bizonylati előírásokat sem tartják be. Ez egyébként a revizorok egyik kedvenc ellenőrzési témája, ezért igyekezzen minden vállalkozó rendbe tenni a gépkocsi használattal kapcsolatos bizonylatokat. Az adóellenőrök szerint egyébként az alkalmazottak, tulajdonosok minimálbér-kiegészítésére szolgál a túlzott gépkocsi használat, amit persze nem mindig tudnak bizonyítani. A revizorok szerint ezen vállalkozói körben továbbra is igen gyakori a fiktiv számlák befogadása. A kis- és középvállalkozásokat gyakran nem találják a revizorok, mert a korábban működő vállalkozásokat hajléktalanoknak, munkanélkülieknek, vagy esetleg külföldieknek adják el. Előfordul az is, hogy az eladást megelőzi a vállalkozás árbevételének trendjébe nem illő, ám az áfa-bevallásban szerepeltetett, magas áfa tartalmú számla befogadása, illetve kibocsátása.

A kisebb vállalkozásoknál gyakran a jogszabályok nem ismerete az oka az adóhiánynak, vagyis nem tudatosan a jogszabályok kijátszására törekszenek. Különösen a kis volumenű tevékenységet végző egyéni vállalkozók, valamint a kényszervállalkozók gyakran még azzal sincsenek tisztában, hogy hiába nem végzik már a tevékenységüket, ám nem adják vissza vállalkozói igazolványukat, biztosítási jogviszonyuk fennáll, vagyis járulékokat fizetniük kell.

A revizorok tapasztalatai szerint az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a továbbszámlázások gyakorlata a vállalkozások között. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a fővállalkozó elvállalja a munkát, bizonyos közvetítői összeg megtartása után az elvégzendő feladatokat továbbadja alvállalkozóknak, akik zsebből fizetett, be nem jelentett munkásokkal elvégeztetik a munkát, a felmerült költségeik legalizálására pedig számlát vásárolnak. A számla kiállítója viszont már minden szempontból megfelel a törvényben előírt bejelentési, könyvelési, bevallási kötelezettségeknek. Gyakran a kiállított számla ellentételezésére ő is vásárol számlát. Így a tényleges munkát elvégzők olyan toborzott brigádok, akik egyik számlázási láncolatban szereplő társaságnál sincsenek alkalmazottként bejelentve, így a kifizetett pénz kikerül a járulék- és adófizetés alól.

A személyi jövedelemadó ellenőrzése során gyakran az igénybe vett kedvezmény jogosságát vitatja az adóhatóság. Különösen sok a probléma a lakáscélú hiteltörlesztéshez kapcsolódó adókedvezményeknél. Az adóhatóság szerint ez a kedvezmény nem jár a pénzintézetnél felvett személyi kölcsön után, hiába lakáscélra fordítják. A problémát az okozta, hogy egyes hitelfolyósító bankok a hitelfelvevő ügyfeleiknek egyáltalán nem vagy hibás, hiányos adattartalmú, illetve nem a lakáscélú felhasználást alátámasztó igazolásokat adtak ki az adózóknak, amely nem jogosítja őket adókedvezményre.

Az ingatlan értékesítésből származó jövedelem meghatározásánál elterjedt, hogy az adózók az építés költségeiről nem rendelkeznek számlával, vagyis a jövedelem meghatározásakor a 75 százalékos módszert alkalmazzák, vagy szakértői véleményt vesznek figyelembe.

Az ingatlan értékesítésből származó jövedelem lakáscélú felhasználásánál jellemző, hogy az adózók nem kérelmet nyújtanak be a lakáscélú felhasználás egyidejű igazolásával, hanem önellenőrzés útján kívánják a kedvezményt igénybe venni. Ez utóbbi viszont helytelen gyakorlat, vagyis az érintettek az előbbi megoldást válasszák.

Gyakori az is, hogy az egyéni vállalkozók igénybe veszik a kisvállalkozói adókedvezményt a használt tárgyi eszközök után is, holott az csak új, korábban még sehol használatba nem vett tárgyi eszközök után jár. Kisebb vállalkozásoknál jellemző az is, hogy nem tesznek eleget cégautó adó fizetési kötelezettségüknek, annak ellenére sem, hogy az autó kizárólagos üzleti célú használatát nem tudják hitelt érdemlően igazolni. Az ellenőrzés során gyakran kiderül, hogy a menetlevelek kezelése eltér a tényleges útvonaltól, ütközik a jelenléti ívek, szabadság-nyilvántartások adataival, vagy, hogy a menetlevél tartalma és a tankolás időpontja és helye egymásnak ellentmond. Ilyenkor a revízió a vélelmezett magáncélú használatra tekintettel mindig megállapítja a cégautó adó fizetési kötelezettséget, ezért az említett “apróságokra” figyeljen a vállalkozó, ha nem akar büntetést. Egyébként több vállalkozásnál volt probléma, hogy a társasági adó alapját nem növelték meg a hatóságilag kiszabott bírságok, illetve a késedelmi pótlék összegével.