Zaluzsnij nem pontosította, hogy mire gondol, de nyilvánvalóan a drónokról van szó, amelyek terén az elmúlt időben áttörést ért el Oroszország. Mekkora a baj és van-e még esély visszaszerezni a kezdeményezést az ukránoknak?

Ukrajna előnye

A pilóta nélküli repülőgépek, vagy a köznyelvben egyszerűen csak drónok, átalakították a modern hadviselést. Nyugodt szívvel kimondhatjuk, hogy a nyugati hírszerzés mellett a drónok voltak azok a fegyverek, amelyek segítségével Ukrajna sikeresen ellen tudott állni az orosz előrenyomulásnak, miközben folyamatosan támadta az orosz hátországot. De úgy tűnik, hogy az elmúlt hetekben Oroszország átvette a kezdeményezést a „drónháborúban”. Ezt Volodimir Zelenszkij is részben elismerte, ugyanis május 27-én azt nyilatkozva, hogy: „azt mondani, hogy [az oroszok] drónháborúban vereséget szenvednek, nem igaz.” Pedig még néhány hónapja nem ez volt a helyzet. Mi változott?

Oroszország az invázió elején kizárólag közepes- vagy nagyméretű megfigyelő és harci drónokkal rendelkezett, amelyek technikai elavultságuk miatt nem voltak túl sikeresek a háborúban. Az ukránok, akik gyakorlatilag nem rendelkeztek ilyen drónokkal, ún. FPV drónokat (First Person View, vagyis olyan drónok, amelyeket a kezelő valós idejű kameraképen keresztül irányít, mintha ő maga repülne velük.) kezdtek el tömegesen gyártani és tömegesen használni. Az FPV drónok rendkívüli sikeressége abban rejlett, hogy:

• nagyon olcsók (néhány száz dollárba kerül az összeállítás)
• nagy pontosságúak, mivel operátor vezeti, aki kamerán keresztül látja a „terepet”
• kis méretűek és könnyűek, így nehéz őket észlelni és lelőni
• gyorsan meg lehet tanulni kezelni
• a harctér szinte bármely pontján bevethetők taktikai célokra (egy ellenséges katona megsemmisítésétől, a logisztika megzavarásán keresztül harckocsi megsemmisítésig)

Az FPV drónok tömeges használata az ukrán részről aránytalanul nagy kárt tudott okozni az oroszoknak minimális befektetéssel. Így Ukrajna sok esetben be tudta hozni a lemaradását. Ezek a kis drónok – amelyek hatótávolsága jellemzően csak néhány tíz kilométer – adják a megsemmisített orosz rendszerek 60–70 százalékát. De még fontosabb, hogy Ukrajna képes volt kifejleszteni egy egész palettát különböző drónokból: tengeri drónokat, rakétás drónokat, kamikaze drónokat, nagy hatótávolságú drónokat, felderítő drónokat stb. Gyakorlatilag ez Ukrajna egyik fő fegyvereszköze.

A június 1-jén végrehajtott Pókháló-művelet ismét bebizonyította, hogy Ukrajna ezekkel a néhány száz dolláros FVP drónokkal visszafordíthatatlan károkat tud okozni Oroszország számára. Az ukránok szerint 41 orosz repülőgép sérült meg, a Reuters szerint azonban ez a szám alacsonyabb: eddig körülbelül 20 repülőgépről tudunk, amelyek közül mintegy 10 megsemmisült

Oroszország elkezdi a drónfejlesztést

Oroszország védelmi ipara hagyományosan a nagyméretű, nehézfegyverek gyártására koncentrált, ám a dróntechnológia fontosságának növekedésével világossá vált, hogy ezen a téren jelentős lemaradásban van Ukrajnához képest. E felismerés nyomán 2023-tól kezdve intenzív fejlesztési program indult el a pilóta nélküli rendszerek előállítására. Első lépésként iráni eredetű Shahed típusú öngyilkos drónokat szereztek be, amelyeket később Gerany néven és többféle változatban saját gyártásba is helyeztek. Ezzel párhuzamosan nagymértékben növelték az FPV drónok, például a Lancet típusú eszközök gyártási volumenét is.

A 2024-es év elején még havonta mintegy 4 500 FPV drónt vetettek be az orosz alakulatok, ám októberre ez a szám már elérte a 13 ezret. A gyors ütemű fejlődést többek között az tette lehetővé, hogy Moszkva, Ukrajnához hasonlóan, nagymértékben támaszkodni kezdett kínai alkatrész-beszállítókra. Egyes becslések szerint a felhasznált alkatrészek akár 80 százaléka is Kínából származhatott. Emellett kínai üzemek is bekapcsolódtak a különböző csapásmérő drónplatformok fejlesztésébe – bár ennek részleteit több forrás is vitatja. A 2024-es év végére már több mint 50 dróngyártó működött Oroszország 22 régiójában, a nagy állami cégektől kezdve kisebb, magántulajdonú műhelyekig. És ezek csak a nyilvánosan elérhető adatok. 2023-ban elfogadásra került az „Oroszországi pilóta nélküli repülés fejlesztési stratégiája 2030-ig és 2035-ig” című nemzeti program, amelyben évi egymillió drón legyártása szerepel célként. Ez napi szinten mintegy 2 700 darabos gyártási ütemet jelentene. Viszont Ukrajna előnye továbbra is jelentős ezen a téren: 2024-ben közel 2,2 millió FPV-drónt gyártott, ami napi mintegy 6000 darabot jelent – ez háromszorosa az orosz gyártási terveknek.

Ami a közepes- és nehézsúlyú drónokat illeti, a The Economist adatai szerint Oroszország korábban havi 300 Shahed típusú drónt állított elő, de az ukrán hírszerzési jelentések alapján már napi 500 darabos gyártási kapacitást céloznak meg. Elméletileg ez lehetővé tenné azokat a dróncsapásokat, amikor egyszerre akár ezer Shahed drón van a levegőben és támadja az ukrán célpontokat. Köztudott, hogy az orosz hadiipari jelentések (igazság kedvéért az ukrán hadiipar is) gyakran tartalmaznak túlzásokat vagy szándékos félretájékoztatásokat. De ami biztosra vehető, hogy a drónok száma növekedni fog.

A közelmúlt orosz légitámadásai rávilágítanak arra, milyen mértékben épített ki Moszkva egyre agresszívabb drónalapú hadviselési kapacitást. Két egymást követő napon példátlanul nagy számú pilóta nélküli eszközt vetettek be ukrán célpontok ellen – ez egyben jól mutatja a Kreml stratégiai irányváltását is, amely egyre inkább a mennyiségre és a pszichológiai nyomásgyakorlásra épít. Május 25-én az orosz hadsereg 298 drónt indított Ukrajna ellen, ami akkor rekordnak számított. Másnap már 355 drónt vetettek be, az újabb „csúcsot” pedig június 1-jén érték el, amikor 479 eszközt küldtek az ukrán légtérbe.

FPV drónok és Shahedek fejlesztése

Az ukránok az állítják, hogy az orosz FPV drónok már arra is képesek, hogy 40 kilométerre a frontvonaltól célpontokat találjanak el (az ilyen drónok alap távolsága 10 km körül mozog). Az elmúlt hónapokban Oroszország speciális pilótacsoportokat állított fel (a leghíresebb az ún. Rubikon Központ, szerepe hasonló, mint az ukrán oldalon harcoló a Magyar madarai), amelyek nagy távolságból, magasban elhelyezett retranszmissziós adókkal irányítják a drónokat. A támadásokhoz megnövelt méretű, kettős akkumulátorral felszerelt FPV drónokat használnak. Ezzel a repülési távolságuk jelentősen megnő. A fő célpontok a logisztikai infrastruktúra és az ukrán hadsereg hátországában található objektumok. A taktika eddigi sikere abból adódik, hogy ilyen mélységben az ukrán katonák nem számítanak dróntámadásokra. És mivel az elektronikus hadviselés eszközei elsősorban a frontvonal közelében koncentrálódnak, a nagy menniségű dróntámadás esetén sebezhetőbb a hátország és a logisztika. A szürke zóna – a pozíciók közötti semleges sáv – a drónok állandó támadásai miatt 5–7 kilométerre bővült. Emellett az oroszok Harkiv várost lőve először alkalmaztak FPV drónokat RPG-vel felszerelt harci egységgel, ami még veszélyesebb.

A Shahed, ami az orosz „drónhadsereg” fő fegyvere, új verzióival szemben nem hatékony Ukrajna elektronikus hadviselése, ami azért lehetséges, mert már nem kizárólag a könnyen zavarható GPS-re támaszkodik, hanem a mesterséges intelligenciára, saját mobilhálózatra és néha Ukrajna internethálózatához is csatlakozik. A korábbi verziókat Ukrajna nagyobbrészt elektronikus hadviselési esközökkel tudta ellehetetleníteni. A Shahedek kezdetben alacsonyan repülnek, hogy elkerüljék a felderítést, majd hirtelen 2000-2500 méterre emelkednek, így átlépve a kis kaliberű fegyverek küszöbét. Korábban ezen drónok lelövését olcsó géppuskákkal vagy vállról indítható rakétákkal felfegyverzett tűzcsapat végezte. A másik lehetőság pedig a légvédelmi rakétákkal való lelövés volt, viszont ezek most deficitben vannak. Ezért jelenleg a drónokat kétféleképpen lehet lelőni: elfogó drónokkal, vagy be kell vetni a helikoptereket és a vadászgépeket (F-16, Mirage-2000, MiG-29 stb.) A kijev környéki légvédelem még mindig semlegesíti a drónok túlnyomó részét, azonban az eredmény ráta kelet felé haladva egyre csökken.

A Shahedek hajtóműve úgy lett továbbfejlesztve, hogy földi harci vonalat meghaladó magasságban, ami három kilométer, és több mint 200 km/h sebességgel haladjon. Ez jelentősen csökkenti a drónok eltalálásának valószínűségét. Emellett képessé váltak hirtelen süllyedésre is, ami megnehezíti az elfogásukat. A zuhanási sebesség két kilométeres magasságból eléri a 400 km/h-t. A harci rész tömegét 50-ről 90 kilogrammra növelték. Az oroszok azt is állítják, hogy az ilyen jellemzőkkel rendelkező pilóta nélküli repülőgépek már fenyegetést jelentenek a vadászgépekre is, bár erre még nincs bizonyíték. Egyes orosz nyilvános források szerint már egy újabb változat is készülőben van, a Gerany-3-as. A prototípus még tökéletesebb jellemzőkkel rendelkezik a sebesség (akár 600 km/h), a zuhanás (700 km/h) és a repülési magasság (több mint 9 km) tekintetében. Állítólag a modell már sorozatgyártásba került – ugyanakkor a prototípus lényegesen drágább és gyártása bonyolultabb.

Kinél van a stratégiai fölény?

Fontos kiemelni, hogy bár Oroszország az utóbbi időszakban jelentős fejlődést ért el a dróntechnológiában, elsősorban közepes méretű drónokat alkalmaz, amelyek inkább a hátország elleni támadásokra jelentenek fenyegetést, a frontvonalon nem hoznak jelentős előnyt. Ezzel szemben az ukrán erők továbbra is vezető pozícióban vannak a kis méretű, FPV-drónok terén. Mennyiségileg az ukrán FPV-dróngyártás még mindig három-négyszerese az orosznak. Az oroszok előnye azonban abban mutatkozik meg, hogy elektronikus hadviselés elleni védelemmel ellátott drónokat is használnak, ilyeneket Ukrajna csak most kezd el fejleszteni, és ezek bevezetését fel kell gyorsítani. A mesterséges intelligencia alkalmazása a félig autonóm drónokban új irányt jelenthet, és segíthet semlegesíteni az orosz elektronikus hadviselés előnyeit. Egyre több drón működik mesterséges intelligencia segítségével, ami például lehetővé teszi, hogy a kapcsolat megszakadása után is önállóan keresse az ellenséget és támadjon. (Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)