A hazai autóparknak az a kisebbik problémája, hogy csökkennek az újautó-eladások és az állomány folyamatosan öregszik, bár környezetvédelmi, balesetbiztonsági szempontból ez is hátrányt jelent ‒ vezette fel piaci kitekintését Szabó László, aki úgy folytatta: a legnagyobb gond az, hogy az üzemeltetők, különösen a magántulajdonosok mindössze 70 százaléka figyel tudatosan az olajcsere-periódusokra, míg az átfogóbb szervizintervallumokra, megelőző karbantartásra, mint a fék, futómű, vezérlés és mások, már csak 30 százalék, és a tendencia évente egyre rosszabb.

Emiatt a forgalomban résztvevő autók egyre nagyobb arányban, mértékben, és egyre több alkatrészük szempontjából „túlfutottak”, azaz működnek a tervezett élettartamon túl. Még akik figyelnek az olajcserékre, azok közül is sokan igyekeznek „okosan” megoldani, ami leginkább azt jelenti, hogy a gyárilag előírt tulajdonságú, az autógyárakkal közösen fejlesztett, prémium-kenőanyag helyett valami mást használnak egy idő után. Ez a mai, korszerű, eleve nyújtott olajperiódusú motoroknál akár végzetes lehet, a futómű és fék túlfutott állapota pedig nyilvánvalóan hazárdjáték.

Mindez inkább egyfajta társadalmi jelenség, a szolgáltatásokkal, alkatrészellátással egyáltalán nincs gond, sőt. A 4 nagy importőr versenye Európa legjobb szolgáltatási színvonalát biztosítja a magyar piacnak, míg az árak még messze nem érték el mondjuk az osztrák szintet. Az alkatrészeket globális gyártók állítják elő, azok mindenhol ugyanannyiba kerülnek ‒ összegezte a szakértő. Érdekes kettősség, hogy a szervizszakemberek inkább a prémium utángyártott alkatrészeket keresik ‒ nyugodtabb szívvel vállalják érte a garanciát ‒ de ezzel párhuzamosan van egy igen jelentős kereslet, ahol lényegében csak az ár számít, mert a vevő nem engedheti meg magának, hogy ár-érték arányban gondolkodjon. Nyilván mindegyiket ki kell szolgálni, mert egy gyengébb minőségű új alkatrész is jobb, mint egy túlhasznált.