Egyedül a háztartási felhasználás tartja magát, bár az uniós klímapolitika hatásai várhatóan itt is jelentkeznek majd. Deák András a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézet tudományos főmunkatársa az európai földgázpiac évtizedes hanyatlását követi végig.

A földgáz aranykorától a „sötét korszakig”

A földgáz az 1960-as évektől egészen 2010-ig töretlenül hódított Európában. A háztartásokban kényelmes és környezetkímélő alternatívát jelentett a szénnel szemben, az iparban és a villamosenergia-termelésben pedig gazdaságos megoldást kínált. A kétezres évek közepén mindenki további növekedést várt: az import bővítésére LNG-terminálok épültek, a klímavédelmet szolgáló karbonáraknak csak visszafogott emelkedése volt kilátásban, és még Magyarországon is átadtak egy új gázerőművet Gönyűn.

A fordulat azonban gyorsan bekövetkezett. 2014-re az uniós gázfogyasztás negyedével visszaesett, miközben a világ többi részén a kereslet dinamikusan nőtt. Sokan próbálták gazdasági, technológiai és klímapolitikai okokra visszavezetni ezt a csökkenést, azonban ezeknél a tényezőknél jelentősebb volt az a változás — egy valóságos trendforduló —, hogy az Európai Unióban csökkenésnek indult az egy főre jutó végső energiafelhasználás. Ennek alapvető oka pedig az lehet, hogy fejlett, jóléti társadalmakban, magas szintről ugyan, de egy idő után csökkenésnek indul az energiaigény.