Csemegézésre ad okot az a pár adat, amelyet a Kopint-Datorg elemzése tett közzé az Európai Unióba velünk együtt csatlakozott országok foglalkoztatottsági, munkanélküliségi helyzetéről. Pontosabban elintézhető a csemegézés azzal is, hogy kivétel Magyarország. Mert bizony jellemzően ez az az információ, amelyik trendszerűen visszaköszön.
A kopintos értékelésből kitetszik, hogy a munkanélküliség az elmúlt két évben szinte az összes kelet-közép-európai új EU-s tagállamban csökkent. Szlovéniának volt egy rövid periódusa 2005-ben, amikor ellenkező folyamatot mutattak ki, de aztán visszaállt a rend. Magyarországon sem szakadt meg a trend, folyamatos emelkedését mutatták ki ugyanis a munkanélküliségnek. A vizsgált időszakban Észtország produkálta a legdinamikusabb, 4,6 százalékpontos csökkenést, s ezzel - kivált 2006 végére - az egész EU élvonalába kerültek. Szlovákia számított a második legjobbnak, Lengyelország pedig a harmadiknak. Ez a két ország persze könnyen produkálhatott jó eredményt, hiszen megelőzőleg a munkanélküliséggel jóformán vezették az európai mezőnyt. A Kopint tárgyilagos megállapítása, hogy az utóbbi időben bekövetkezett látványos csökkenés ellenére jelentékeny még minidig a lengyel és a szlovák munkanélküliségi adat, sőt a tartósan ilyen helyzetben lévők arányával vezetik is az uniós rangsort. Az elemzés készítői meg is állapítják, hogy a munkanélküliek nagy hányada még folytatódó jó konjunktúra esetén sem jut álláshoz. De Lengyelországra is igaz, hogy a magas munkanélküliség és a munkaerőhiány egyszerre van jelen.
A foglalkoztatottságra vonatkozó rangsornak is Észtország az éllovasa, 2005 első három hónapja, illetve 2006 második negyedéve között - a Kopint-adatok szerint - itt volt a leggyorsabb, 5,6 százalékpontos a növekedés. Szlovénia és Csehország 2005 elején még jobb foglalkoztatottsági rátával rendelkezett, ám egy évre rá már vezetett a balti ország, sőt a régi EU-országok átlagánál is jobb eredményt produkált. Hazánk ebbéli adatai ugyancsak nem kedvezőek, mivel egyrészt a szintjét tekintik alacsonynak a szakértők, másrészt a potom 1 százalékpontos növekedése sem elégséges. Szlovákiában és Lengyelországban a foglalkoztatottsági helyzet az átlagosnál erőteljesebben javult, habár a növekedés nem érte el az észt- vagy lettországit. Viszont csökkent az úgynevezett aktivitási ráta, a lengyelek - és a litvánok - esetében a munkaerő nyugati migrációjával szoros összefüggésben. Lengyelországból egymillióan mentek el azt követően, hogy az ország EU-tag lett.
Csehország és Szlovénia foglalkoztatottsági szintje ugyancsak kedvező. De a Kopint-Datorg készítette elemzés azt is megállapítja Csehország esetében, hogy ott a bekövetkezett növekedés hátterében főként az önfoglalkoztatók számának bővülése áll, s nem az alkalmazottak gyarapodása.
