A világszerte továbbra is magas munkanélküliségi ráták és a folyamatosan veszélyeztetett munkaerő-piaci helyzet számos feltörekvő és fejlődő gazdaságban továbbra is nagymértékben befolyásolja a munka világát – figyelmeztet egy új ILO-jelentés.
(A teljes dokumentum innen letölthető!)
A 2015. évi munkanélküliséget mutató végső számadat-becslések 197,1 milliót jeleznek, és ez a prognózis alapján 2016-ban körülbelül 2,3 millióval fog növekedni 199,4 millióig. Az ILO kiadványa szerint 2017-ben újabb 1,1 millió munkanélkülivel növekszik a globális szám. „A feltörekvő gazdaságokat jellemző jelentős mértékű lelassulás, az egyre terjedő automatizáció, és a nyersanyagárak meredek esése együttesen drámai hatást gyakorol a munka világára” – mondja Guy Ryder, az ILO főigazgatója.
„Sok dolgozó nőnek és férfinak el kell fogadnia a rosszul fizető munkalehetőségeket mind a feltörekvő, mind pedig a fejlődő gazdaságokban, valamint egyre inkább a fejlett országokban is. És annak ellenére, hogy az Európai Unió bizonyos országaiban és az Egyesült Államokban csökkent a munkanélküliek száma, még mindig túl sokan vannak azok, akiknek nincs munkájuk. Sürgősen cselekednünk kell, hogy minél több lehetőséget teremtsünk a méltányos munkavállalásra, különben fennáll a társadalmi feszültségek növekedésének a veszélye” – teszi hozzá a főtitkár.
Nálunk a munkaerőhiány a gond
Itthon jelentősen javult a munkaerő-piaci helyzet a munkavállalók szemszögéből az elmúlt években: a tavaly 7 százalék alá csökkenő munkanélküliség mellett ugyanis jelentős munkaerőhiány alakult ki a piacon. A munkanélküliséget részben az állam csökkentette mesterségesen a közmunkaprogrammal, részben pedig a képzett munkavállalók elvándorlása enyhítette a nyomást. Így viszont az a helyzet állt elő, hogy először az iparban, majd most már egyre inkább a szolgáltató szektorban akut szakemberhiány állt elő. Most már egyértelműen kijelenthető, elmúltak azok az idők, amikor a cégek kedvükre szemezgethettek a jelöltek között. Eljött az „álláskirályok kora”, amikor a keresett végzettségűek kedvükre válogathatnak az álláslehetőségekből. Egy jelenleg is munkában álló szoftverfejlesztő heti átlagban 4 új állásajánlatot kap, és ez a trend jövőre csak erősödni fog. A már stratégiai méretű munkaerőhiány enyhítéséhez az eddig hátrányosan kezelt csoportok bevonására és integrálására van szükség.
A feltörekvő gazdaságok a leginkább érintettek
A fejlett gazdaságok munkanélküli-rátája a 2014-es 7,1 százalékról 2015-ben 6,7 százalékra csökkent. A legtöbb esetben azonban ez a pozitív változás nem volt elegendő ahhoz, hogy megszüntesse a globális pénzügyi válság nyomán kialakult munkahelyhiányt. Ráadásul a feltörekvő és fejlődő gazdaságokban, nevezetesen Brazíliában, Kínában és az olajtermelő országokban mára romlottak a foglalkoztatási kilátások.
„Emellett a döntéshozóknak nagyobb mértékben kell koncentrálniuk a foglalkoztatási politikák erősítésére és a túlzott egyenlőtlenségek kezelésére. Számos bizonyíték van arra, hogy a jól kialakított munkaerő-piaci és szociális politikák nélkülözhetetlenek a gazdasági növekedés beindításához és a foglalkoztatási válság kezeléséhez, és a globális válság kezdete után majdnem nyolc évvel égető szükség van az ilyen politikákra épülő stratégia fejlesztésére” – teszi hozzá Torres.
A munka minősége továbbra is fontos kihívást jelent. Miközben a szegénységi ráták csökkentek (bár egyre nagyobbra nyílik a jövedelmi olló, és a világ 62 leggazdagabb embere annyi vagyont birtokol, mint az emberiség fele), a dolgozó szegények számának csökkenése a fejlődő gazdaságokban lelassult, és a kiszolgáltatott foglalkoztatási helyzet még mindig a globális teljes foglalkoztatás 46 százalékát jellemzi, közel 1,5 milliárd embert érintve. A veszélyeztetett foglalkoztatás aránya különösen magas a feltörekvő és fejlődő gazdaságokban, és ezekben az országcsoportokban a foglalkoztatott lakosság felét, illetve háromnegyedét sújtja. Ez az arány kiemelkedik Dél-Ázsiában (74 százalék) és Fekete-Afrikában (70 százalék).
Az informális foglalkoztatás kezelése
A jelentés ugyanakkor arra is rámutat, hogy az informális foglalkoztatás – a nem mezőgazdasági foglalkoztatás bizonyos százalékaként – az összevethető adatokkal rendelkező fejlődő és feltörekvő országok felében meghaladja az 50 százalékot. (Informális foglalkoztatásnak tekintjük a be nem jelentett foglalkoztatást, melynek a legjellemzőbb esete az, amikor a dolgozó teljes egészében vagy részben zsebbe kapja a munkáért járó pénzt. ) Ezeknek az országoknak a harmadában az informális foglalkoztatás a munkavállalók több mint 65 százalékát érinti.
„A méltányos munka hiánya miatt az emberek kénytelenek az informális foglalkoztatás keretében munkát vállalni, ahol általában alacsony a termelékenység, alacsonyak a bérek, és nincs szociális védelem. Ennek meg kell változnia. A globális foglalkoztatási kihívásra adott, a probléma nagyságrendjének megfelelő azonnali és határozott válasz kulcsfontosságú az Egyesült Nemzetek most elfogadott 2030-ig szóló fenntartható fejlődési programja megvalósításához” – magyarázza Guy Ryder.