Versenyt fut a kormánnyal az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet: harmadik negyedévi előrejelzését egy nappal azt követően bocsátotta a sajtó rendelkezésére, mint ahogy a miniszterelnök az elfogadott jövő évi adóztatás programjáról, illetve a költségvetés kiadási oldalának áttervezéséről számot adott. A múlt évi 9,3 százalékról jövőre 3,8 százalékra viszi le az államháztartási hiányt a kabinet. Az államháztartás egyenlegét 2003-ra 5,6 százalékos deficittel jelzi előre a gazdaságelemző intézet, a jövő esztendőre pedig 4,2 százalékkal kalkulál. Míg a kormányfő egy csütörtökön elhangzott előadásában fogyasztásorientált növekedési iránynak jelölte meg a legutóbbi évek gyakorlatát, addig az Ecostat exportvezérelt fejlődési pályáról beszélt. Belyó Pál, az intézet igazgatója azonban a növekedésre vonatkozó, idén többször is korrigált prognózis miatt mintegy elnézést kért, bár hozzátette: ugyanígy volt kénytelen cselekedni az összes többi előrejelzést készítő szervezet is.

Az igazgató a külső konjunkturális viszonyok mellett számos hazai, belgazdasági problémára is utalt, amikor inkonzisztensnek vélt gazdaságpolitikáról, lelassult, kedvezőtlen szerkezetű gazdasági növekedésről adott értékelést. Az „elszabadult” fiskális politika nemzetközileg is fiaskónak minősül, s az egyensúlytalansági állapot megszüntetése a pénzügyi politika szigorításával érhető el. A főleg költség- és profit alapú versenyképesség-romlás folyamatának kezdete 2000-re datálható, akkortól tapasztalható a feldolgozóipari beruházások csökkenése. Ugyancsak több éves folyamat a fiskális és monetáris politika hibasorozata, mely a sávszélesítéssel kezdődött, a forint teljes konvertibilitásával folytatódott, s legutóbb a sáveltolással zárult. Belyó szerint a monetáris politikának újabb célokat kell találnia, mert az inflációs célkövető rendszer megbukott. Más természetű kritikája – főképp az európai uniós veszélyek miatt – az államháztartási reform változatlan hiánya, ezen belül elsősorban az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakításának késlekedése.

A 2004-es tendenciákat elemezve arra a következtetésre jutott az Ecostat, hogy jó előjel a negyedik hónapja tartó amerikai konjunktúra, de még nem megnyugtató az Európai Unió gyönge pozíciója. Az azonban bizonyosra vehető, hogy az EU-ban is beindul a tartalékok mozgósításának politikája, a 2 százalék körüli növekedést nem véletlenül jelzik előre. Belyó Pál azonban éppen a nyugat-európai exportorientációnkra – és az abból következő szerényebb kiviteli adatainkra utalva – azt jegyezte meg, hogy mielőbb diverzifikálnia kell az országnak a külkereskedelmet.

A lakossági és a közösségi fogyasztás adatai (az Ecostat prognózisa szerint 2003-ra az előbbi növekedése 8,8 százalék, az utóbbié 3,5 százalék) még mindig nem mondhatók megnyugtatónak. A reáljövedelem, a fogyasztás növekménye ugyanis nem igazodik a GDP-növekedéséhez, az idei 2,8 százalékhoz. A 2003-as „sikersztori” az inflációé, az Ecostat 2003-as prognózisában 4,7 százalékos éves fogyasztói árindex szerepel. Az ellentétes előjelű 2003-as sztori viszont a folyó fizetési mérleg alakulása, a 2001-es mínusz 1,2 milliárd eurós adatot a mínusz 2,7 milliárdos 2002-es követte, az idei prognózis pedig –4,05 milliárd eurót tartalmaz. A következő évre vonatkozó előrejelzés sem megnyugtató, a negatív előjel után 3,38 milliárd euró következik.

Az Ecostat szakértői – Ékes Ildikó vezetésével – a legfrissebb kormányzati programok ismeretében számításokat végeztek, s megállapították: minden családi kategóriának romlik 2004-ben a reálpozíciója. Egy kétkeresős, nemzetgazdasági átlagot elérő bérrel rendelkező családtípusnak az a „változata” jár a legrosszabbul, amelyiknek nincs gyermeke. Az egy gyermeket nevelők esetében számolták ki a legkisebb pozícióromlást, hozzájuk képest a többgyermekes családok ugyancsak rosszabb helyzetbe kerülnek.