Kommentáló jellegű előrejelzéssel rukkolt elő az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet pár órával azután, hogy a GKI Gazdaságkutató Rt. nyilvánosságra hozta hasonló adatait és azt a jóslatát, hogy az új kormány csak az államháztartás reformjával és egyensúlyjavító intézkedések meghozatalával boldogulhat. Az Ecostat értékelése szerint sincs esély a választások előtt a pénzügyi egyensúly érdemi javítására. A kérdés az, hogy 2006-ban milyen ütemben hajthatók végre azok a lépések, amelyeket a pénzügyi körök halaszthatatlannak tartanak. Bár a reálgazdasági mutatók nagyrészt kedvezőek, a pénzügyi egyensúly fenntarthatóságát a piacok döntik el. A választási kampányban viszonylag kevés szó esik a makrogazdasági szempontból lényeges kérdésekről, így az euró bevezetéséről, a fejlesztéspolitikáról és a pénzügyi egyensúly biztosításáról. A szakmai fórumokon elhangzott nyilatkozatokból azonban úgy tűnik, hogy a lényeges kérdésekben konszenzus is teremthető.

 A pénzügyi egyensúly a választások előtt érdemben nem javítható. Nehezen prognosztizálható, hogy 2006-ban az országgyűlési választásokat követően, de még a helyhatósági választások előtt az újonnan felálló kormány milyen egyensúly-javító lépéseket tesz, mennyiben vállalja a költségvetési kiigazítások megkezdését. Ezekre mindenképpen szükség van, hiszen amennyiben 2006-ben nem történnek az államháztartási hiány csökkentése érdekében hatékony és átfogó lépések, a nemzetközi megítélés jelentős romlása mellett az euró 2010-es bevezetése is irreálissá válik. A deficit mérsékléséhez már rövid távon hatékony kormányzati lépésekre van szükség, emellett olyan átfogó reformokat kell mielőbb megindítani, amelyek megoldást jelentenek fennálló nehézségeink leküzdésére és biztosítják a gazdaság és a társadalom fenntartható növekedését, mindenek előtt a nemzetközi pénzügyi világ bizalmának visszaszerzését.

 Az államháztartás finanszírozási igényének csökkentésére nem csak a külső kényszerítő körülmények miatt van szükség. A belső egyensúly fenntartásához szükséges intézkedéseket már nem lehet megkerülni. Nem is elsősorban az évről évre kimutatott kedvezőtlen államháztartási hiány miatt, hanem az ennek nyomán fokozottan növekvő államadósság miatt, ami a szabad tőkeáramlás keretei között emelkedő pénzügyi kockázatot hordoz magában. Alapvetően három területen van szükség beavatkozásra: rövid távú intézkedéseket kell hozni, elsősorban TB alapok hiányának mérséklésére;  költségvetési tervezés és működés hatékonyságát javítani szükséges;        átfogó reformlépéseket kell kidolgozni és megvalósítani az egyensúly hosszú távú fenntarthatósága érdekében.

 Az inflációs cél teljesülését reálisan semmilyen tényező nem veszélyezteti. Az áfa-kulcs csökkentése idén meghatározó. Az Ecostat-prognózis szerint 2 százalék körüli éves fogyasztói árindex várható. Jelentősebb mértékű dezinflációt a várakozások merevsége miatt tart az intézet kevésbé valószínűnek. Fontos kérdés jelenleg az, hogy a pénzpiacok meddig tartják fenntarthatónak a jelenlegi egyensúlyi helyzetet, illetve milyen gyorsan változik a nemzetközi befektetői hangulat, kamatkörnyezet. Óvatos kamatpolitika mellett a pénzügyi bizalom fenntartható, az irányadó kamatláb mérsékelhető, 5,5 százalékos év végi kamatszintet tartanak valószínűnek.

 Az év folyamán a magyar gazdaság fejlődését nagyrészt továbbra is a külgazdasági konjunktúra alakulása határozhatja meg. A nemzetközi gazdaság - annak ellenére, hogy 2004-ben túllendült konjunktúraciklusa csúcspontján - 2005 év egészében dinamikusan fejlődött, bár az utolsó negyedévben megtorpant a növekedés. A fejlődés hajtóerejét változatlanul az Egyesült Államok és az ázsiai feltörekvő országok jelentik. Az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott tagállamok növekedése is többszörösen meghaladja az EU és Japán gazdasági fejlődési ütemét. A különbség egyrészt a kibocsátás növekedési ütemében mutatkozik meg, másrészt megállapítható, hogy a világgazdaság sarokpontjainak számító gazdaságok az üzleti ciklusuk eltérő szakaszában vannak.

 A magyar gazdaság GDP növekedési üteme 2005-ben 4,1 százalék volt. Az Európai Unió tagországainak átlagát ez a dinamika jelentősen meghaladja, az újonnan csatlakozókhoz viszonyítva azonban már ennyire kedvező a kép. Pozitívum, hogy a magyar gazdaság 2005-ben is jól tudta kihasználni a nemzetközi konjunktúra biztosította lehetőségeket, a kivitel nagymértékben hozzájárult a bővüléshez.

 A hazai ipar fejlődését a kilencvenes évtized közepétől alapvetően 2-3 húzó ágazat magas dinamikája határozta meg. A húzó ágazatok körébe az iroda- és számítógépgyártás, a híradás-technikai termék, készülék gyártása, valamint a közúti járműgyártás tartozik. Időszakosan más húzó ágazatnak tekinthető iparág kedvező hatásával is számoltunk, ezek dinamizmusa azonban nem volt tartós. Mint utaltunk rá, ezeknek a hosszúabb távon is húzó ágazatoknak tekinthető iparágaknak a lendülete mérséklődik, a jármű- és alkatrészgyártás fejlődését időszakosan visszaesések törik meg. A magyar ipari növekmény maximuma 2006-ban mintegy 7-8 százalék körüli lehet.

 A piaci feltételeket és az államháztartás helyzetét mérlegelve úgy látják, hogy a gazdaság beruházási ráfordításainak dinamikája 2006-ban 5-6 százalék közötti lesz, kedvező esetben elérheti a 6 százalékot.