A házon kívüli étkezés elterjedése bizonyos korcsoportok esetében sokkal inkább a divatkövetéssel, semmint a racionális gazdálkodással, vagy a korszerű táplálkozással áll kapcsolatban, más esetekben a társadalmi kapcsolati háló fenntartását szolgálja.

Ez a megállapítások is olvasható „A házon kívüli étkezés szerepe a háztartási költségvetési felvétel adatai alapján, 2001” című kiadványban, amely a Központi Statisztikai Hivatal gondozásában jelent meg. A publikáció szerzői az 1989 és 2001 közötti időszak megfelelő adatainak áttekintését azért tartják lényegesnek, mert egyfelől az élelmiszer-fogyasztás színvonala és összetétele fontos jelzőszáma a társadalmi-gazdasági fejlettségnek – másfelől pedig egyéb jellemzőkkel összevetve tájékoztatást nyújt az életmódról, a családok közötti kapcsolati hálóról, valamint a társadalmi integrációról.

Következtetéseik szerint a nyolcvanas évek végén kezdődött átalakulás megmutatkozott a lakosság élelmiszer-fogyasztásának alakulásában is: az életszínvonal általános csökkenésével együtt romlottak a mennyiségi mutatók. Az élelmiszerre fordított kiadások részesedése a háztartások összes kiadásán belül a kilencvenes évek elején nőtt, majd 1995-től csökkenni kezdett – úgy, hogy összetételében lényeges módosulások következtek be. A házon kívüli étkezések részaránya az élelmiszerre fordított kiadásokon belül a kilencvenes évek elejétől a kilencvenes évek derekáig folyamatos csökkenést mutatott. A mélypontot 1995 jelentette, aránya ekkor 5,9 százalékig süllyedt. A kedvezőbb gazdasági hatások eredményeként a tendencia az ezt követő években megfordult. A házon kívüli fogyasztás folyamatos emelkedésnek indult – bár részarányát tekintve 2001-ben meghaladta az 1989. évi 7,4 százalékos szintet, reálértéken számolva azonban elmaradt tőle. Az erre fordított folyó áras kiadás 2001-ben már több mint hétszerese volt az 1989. évinek, változatlan áron azonban még mindig

A kiadvány a háztartási költségvetési felvétel adatai alapján bemutatja a vendégétkezéseket, mint a családok közötti szociális transzferek egyik módját, valamint a vendéglői látogatások társadalmi rétegenkénti és háztartástípusok szerinti jellemzőit. Átalakultak a vendéglői és munkahelyi előfizetéses étkezések is: a teljes foglalkoztatottság korára jellemző olcsó munkahelyi befizetéses étkezés igénybevétele napjainkra jelentősen visszaesett. Iskolai menzára a megfelelő korú gyermeket nevelő családok 42 százaléka fizetett be 2001-ben, s a gyermekszám növekedésével együtt nő a menzát igénybevevők száma.

A házon kívüli étkezés szokása a városias életforma sajátja. Előfordulási aránya 2001-ben országosan 38,5 százalék volt, Budapesten ennél 3,8 százalékkal magasabb, Pest megyében 6,3 százalékkal alacsonyabb. Az egy háztartásra jutó éves fogyasztás összege a fővárosban 40553 forintra rúgott, míg a régiók közül legalacsonyabb Észak-Magyarországon volt: 22752 forint.