A Centre for European Reform (CER) nevű, uniós elemzésekre szakosodott vezető londoni stratégiai kutatóműhely főközgazdásza, Simon Tilford közölte: egyértelműen várható volt az euróövezeti tagállamok hitelköltségeinek - vagyis kormánykötvény-hozamainak - emelkedése azon német-francia ihletésű javaslat nyomán, hogy a jövőbeni állandó válságmegoldó mechanizmus alapján a kötvénypiaci magánbefektetőknek is fel kell készülniük veszteségek elviselésére.
Tilford szerint ha az EU "nem vált irányt", és nem a már meglévő pénzügyi stabilitási mechanizmust (ESFS) állandósítja válságmegoldó eszközként, valamint ha az euróövezeti jegybank (EKB) nem növeli a bajban lévő tagállamok kötvényeinek vásárlását, a befektetők elkerülhetetlennek fogják tekinteni valamely tagállam törlesztésképtelenné válását, és "büntetőkamatokat" fognak követelni. A járvány átterjedése más euróövezeti tagországokra így kivédhetetlenné válik, és ha eléri Spanyolországot is, a valutauniós adósságválság végképp kicsúszhat az ellenőrzés alól - vélte a CER londoni főközgazdásza. Tilford szerint a tagországok támogatását célzó állandó mechanizmus nélkül nehéz elképzelni, hogy miként lehetne helyreállítani a rendet a kötvénypiacon.
Költségvetési unió kéne
A szakértő szerint az euróövezetnek - ha nem akarja a jelenlegi "rossz helyzetet még tovább rontani" - az ESFS-mechanizmus állandóvá tételére kellene összpontosítania, és "ideális esetben" ebből kifejlődhetne valamilyen EU-szintű - legalább minimális - költségvetési unió. Az EU-szintű költségvetési uniót más londoni szakértők is javasolták már.
A héten a Financial Times gazdaságpolitikai szemleírója szintén úgy vélekedett, hogy EU-szintű költségvetési unió lenne szükséges az euróövezet fennmaradásához, mivel ez szolgálhat rendszerszintű sokkelnyelő mechanizmusként. Ez a helyzet az Egyesült Államokban is, ahol egységes költségvetési felépítmény teszi fenntarthatóvá a belső pénzügyi divergenciákat. A londoni gazdasági napilap szerint azonban valószínűtlen, hogy Európában ilyesmi létrejöhessen, mivel ehhez olyan mértékű strukturális változtatásra lenne szükség, amilyenre az európai politikusok egyszerűen nem hajlandók.
Pusztító kamatok jönnek
A CER keddi elemzése szerint a német-francia kezdeményezés bejelentését nem is lehetett volna rosszabbul időzíteni, ráadásul az a magyarázat is logikátlan, hogy a javasolt új válságmegoldó mechanizmus csak a 2013 után kibocsátott kötvényekre vonatkozik majd, amikor a már meglévő pénzügyi stabilitási alapot (ESFS) az új rendszer felváltaná. Ez azt jelenti, hogy Görögország, Portugália, Írország és bármely egyéb olyan euróövezeti tagállam, amely addig szintén bajba kerül, 2013-tól lesz kénytelen "pusztító" kamatokat fizetni a kibocsátott adósságok után, és az EU akkor már csak egy "nyílt végű" kisegítési program elindítása, vagy az érintett országok adósságállományának átstrukturálása között választhat - áll az elemzésben.
Hasonló következtetésre jutottak keddi értékelésükben az Eurasia Group nevű globális pénzügyi kockázatelemző csoport londoni elemzői, akik szerint a legtöbb tagállam dühödten fogadta a befektetői tehervállalás elvárását is tartalmazó, német-francia tervezésű jövőbeni válságmegoldó mechanizmus bejelentésének időzítését. Az euróövezeti adósságpiacok ugyanis már éppen kezdtek megnyugodni, amikor a bejelentés újból kételyeket ébresztett a perifériális tagállamok adósságdinamikája iránt.
Az Eurasia szerint kétséges az is, hogy egy olyan mostani egyezség, amely csak Írország megsegítéséről szólna, alkalmas lenne-e a jelenlegi piaci dinamikák megfordítására. A ház londoni elemzői úgy vélekedtek, hogy egy ilyen egyezmény esetén Portugália, sőt akár Belgium is azon következő eurótagállamok között lehet, amelyek a piaci figyelem középpontjába kerülnek.
