Félévenként 800 ezer forintos tandíj, angol nyelvű gazdasági képzés, az Egyesült Államokban és az Európai Unióban elismert diploma, kapcsolatépítés és kötelező szakmai gyakorlat - ezekkel lehetne a magyar magán-felsőoktatást jellemezni. A mai diplomás-munkanélküliség kevésbé érinti ezeknek az intézményeknek a végzőseit, hiszen elhelyezkedési esélyeik, nyelv- és szaktudásuk kiemeli őket a több ezer végzős közgazdász és már gazdasági végzettségű versenytárs közül. Azonban a magániskolák ismertsége még nem annyira számottevő, hogy ezek a munkaerőpiac jelentős tényezői legyenek. Egyre többen vannak viszont falaik közt a magyar viszonyok között borsos tandíjat kifizető külföldiek - jöjjenek az unióból vagy Európán kívülről -, köszönhetően a nagynevű nemzetközi partner-intézményeiknek.

Mennyi is az "ingyenes"?

"Nincsen ingyen ebéd" - tanulhatta meg az ország a rendszerváltáskor, és bár az adótudatosság még mindig nem általános, azt ma már tudjuk, hogy az "ingyenes" állami felsőoktatás nem kevés pénzünkbe kerül.

A magyar költségvetés a 2006-os tavaszi félévben az egyetemeknek évente egy hallgató után 91 ezer, az őszi szemesztertől 116 ezer forint hallgatói támogatást fizet. Azaz az állam összesen több mint 200 milliárd forintot költ az egyetemek és főiskolák működésére, ami adófizetőnként 50 ezer forintot jelent. Ám a büdzsé nem mindenkit támogat: a nappali tagozaton a hallgatók egyötöde költségtérítéses formában folytatja tanulmányait, 60-250 ezer forintot fizetve szemeszterenként, az esti, a levelező és a távoktatást is beleértve viszont már a diákok fele tanul költségtérítéses formában.

A felsőoktatási piac az elmúlt 15 évben "kikényszerítette" az állami oktatás mellett működő alapítványi, egyházi és magánkézben lévő intézmények létrejöttét is. A piramis csúcsán azok az egyetemek és főiskolák állnak, amelyeket jelentős részben maguk a hallgatók tartanak el, legtöbbször alapítói és/vagy szponzori támogatással.

A magánkézben lévő intézményekben egyelőre a hallgatók fél százaléka sem tanul, ami nem meglepő, hiszen a tandíj félévente általában több százezer forint.

#page#

A (tehetősebb) szülők nem véletlenül hajlandók mélyen a zsebükbe nyúlni: neves külföldi intézményekkel közösen kialakított tananyag, Európában vagy az Egyesült Államokban elfogadott diploma, az angolszász nyelvterületen ismert tutori rendszer, magas szintű idegennyelv-oktatás (legtöbb esetben az oktatás angol nyelven történik) és a kötelező szakmai gyakorlat teszi vonzóbbá a magánoktatást az államinál.

A felsőoktatási tanulmányok alatt az Nemzetközi Üzleti Főiskolán (IBS) és a Számalk Rt. School of Economic Studies-on (SES) kötelező a 10-11 hónapos szakmai gyakorlat, amelynek a megszervezésében tevékenyen részt is vállal az iskola. A Közép-európai Egyetem diákjai a Milánóban folytatott kétéves tanulmányok végeztével az egyetem saját állásbörzéjén vesznek részt. A börze sikerességét bizonyítja, hogy a diákok 97 százaléka 2-3 hónapon belül talál magának munkát. Az IBS saját adatai szerint a diákok fele már a szakmai gyakorlat alatt megtalálja későbbi munkahelyét.

A Piac és Profit által megkérdezett cégvezetők és humánerőforrás-szakemberek szerint egyelőre azonban nehéz megítélni a magánintézmények piaci (el)ismertségét, hiszen az IBS kivételével meglehetősen kevesen végeznek ezeken a főiskolákon, illetve egyetemeken. Egyrészről a mai munkaerő-kínálat alig több, mint 5 százaléka pályakezdő-pozíció, meglehetősen nehéz helyzetben vannak tehát azok, akik frissen végzetten akarnak elhelyezkedni, másrészről a gazdasági, kommunikációs területeken komoly túlképzés figyelhető meg, ami szintén rontja az elhelyezkedési esélyeket.

"A magánintézményekben tanulók kötelező szakmai gyakorlata komoly előny lehet az állások elnyerésében, bár állami egyetemre vagy főiskolára járva az ambiciózus és szerencsés diákok ugyanúgy találhatnak maguknak szakmai gyakorlatra nyitott vállalatot" - jegyzi meg magánvéleményét egy munkaközvetítéssel foglalkozó cégvezető. A cégek egyébként az új ismereteket tanult, 2-5 év gyakorlattal bíró jelentkezőt fogadják a legszívesebben.

Teljes cikk a Piac és Profit februári számában.