Évi 600 milliárd dollár

"Kevés áru van a világon, amelyre ötszörös hasznot lehet elszámolni" - mondta Fatih Birol.  Az általános közvélekedéssel ellentétben Birol nem a piaci spekulációt tartja a fő árfelhajtó tényezőnek, szerinte a spekuláció csak követi a készletek szűkösségét és a politikai feszültségeket. Az IEA fő közgazdásza határozottan ellenzi, hogy a termelő országok politikai fegyverként használják a kőolajat és a földgázt. Birol emlékeztetett arra, hogy a kőolaj és a földgáz kitermelése egyre inkább néhány ország - Szaud-Arábia, Irak, Irán, Kuvait, Egyesült Arab Emírségek, Oroszország - kezében összpontosul, és ez növeli világpolitikai súlyukat.

Az OPEC-tagállamok a CGES kutatóintézet adataió szerint 1998-ban még összesen 100 milliárd dollárt kasszíroztak az olajexportból (ekkor még 10 dollár körül volt az ár), idén már közel 550 milliárdot, amelyet hazai kiadásaik mellett külföldi, főleg európai és amerikai befektetésekbe és a fejlett világ államainak államkötvényeibe fektetnek. A világ második számú exportőre, Oroszország pedig 100 milliárd dollárt gyűjtött speciális olajalapjába. Azt sem lehet azonban elfelejteni, hogy 2002 és 2006 között az olajkitermelők 2100 milliárdos bevétele mellett az importőr országok kormányai 2300 milliárdnyi adót szedtek be az olajon és az olajmultik sem jártak rosszul az áremelkedéssel...

Egyelőre nehéz megjósolni, hogy mi lesz akár csak rövid távon is az árakkal. Birol szerint egy biztos, hogy a piac rendkívül ideges, bármilyen rossz hír - például egy Iránnal való háború - az egekbe repítheti az árakat. Csökkenést várni pedig egyelőre túlzott optimizmusra vallana. Ehhez jelentősen növelni kellene a kitermelést, egyelőre azonban kétséges, hogy az OPEC kész-e erre, hiszen a kőolajtermelők azt állítják, hogy alapvetően nem tőlük függ a kőolaj világpiaci ára.

Dollár-lejtmenet

Más szakmai vélemények szerint a kőolaj árát az utóbbi időben szinte kizárólag a dollár árfolyama vezérli: a "nem elsőrendű válság" augusztusban kezdődött, nemzetközi terebélyesedése óta a befektetők irányzatszerűen keményebb cikkeket keresnek az értékpapírok és a valuták helyett, főleg az amerikai dollár helyett. A kőolaj tízszeres drágulásának a legutóbbi mélyponthoz, az 1999. decemberi, hordónként 10 dollár alatti szintekhez képest stratégiai okai vannak. Ezek közül a legfontosabb, hogy a múlt évtizedben a nagy kínálat okozta áresés miatt mind a kitermelő országok, mint a nagy olajtársaságok elhanyagolták a kutatást-fejlesztést, már csak azért is, mert az alacsony árak miatt nem volt elég pénz új feltárásokra és nagy beruházásokra, illetve nem látszott lehetőség ilyenek megtérülésére.

Ebben az évtizedben felgyorsult a világgazdasági növekedés, azon belül a rohamléptekkel fejlődő Kína és India olajimportjával felsorakozott közvetlenül a legnagyobb olajfogyasztó Egyesült Államok mögé, és ez feszültté tette a helyzetet az ellátásban.

Két évvel ezelőtt már a hagyományosan rugalmas tartalékterületnek számító OPEC-országok is akkori kapacitásuk határán termeltek. A világ második számú exportőr országában, Oroszországban a nyugat-szibériai olajlelőhelyek kimerülőben vannak, az ígéretes új kelet-szibériai lelőhelyek fejlesztése és kiaknázása viszont a borzasztó éghajlati és terepviszonyok miatt sokkal drágább - ott egy hordó olajat felszínre hozni messze nem 20 dollárba kerül -, ezért az orosz olajtermelés növekedése ebben az évtizedben számottevően lelassult. (Brazíliában és főleg Kanadában az elmúlt időszakban komoly készleteket fedeztek fel és az északi-sarki lelőhelyekért is megindult a tülekedés.)

Többet nem lesz olcsó

A világon mindenütt megkésett fejlesztések, beruházások a kőolaj drágulása nyomán lendültek fel valamelyest, de még évekbe telhet, amíg a keletkező többletkapacitások, főleg az OPEC-országok területén, éreztetik hatásukat az olaj árában is, a tartalékok és a kínálat növekedése révén.

Hosszabb távon sem várható azonban a régi szép olcsóság visszatérte. A világ olajkereslete, csakúgy, mint eddig, várhatóan ezentúl is minden évben növekszik többé-kevésbé. Az olajkereslet növekedését a világgazdaság növekedési üteme - az energiaszükséglet növekedési üteme - lassíthatja vagy gyorsíthatja, de az utóbbi évtized tapasztalata arra vall, hogy pusztán az árak miatt a kereslet csökkenése ezentúl sem valószínű. A kőolaj árában persze ezentúl is várható stratégiai jellegű ciklikusság (drága olaj-több beruházás-nagyobb kínálat-árcsökkenés-kevesebb beruházás-piaci feszültség-drágulás), de abban minden elemző egyetért, hogy a kőolajár továbbra is valószínű hullámmozgásának középvonala hosszú távon emelkedő irányú lesz, mert a kőolaj egyszer bizonyosan elfogy. (2015-re is 75 dolláros kőolajra kötnek kontraktusokat a világ tőzsdéin. )