Az MNB legfontosabb döntéshozó testülete, a Monetáris Tanács negyedévente tekinti át teljes körûen az infláció várható alakulását, és határozza meg az inflációs célkitûzéssel összhangban álló monetáris kondíciókat. A jelentés elsõ részében a Monetáris Tanács állásfoglalását és döntéseinek indoklását adják közre. Ezt követi az MNB közgazdasági fõosztályán készült elõrejelzés ismertetése az infláció és az azt meghatározó legfontosabb makrogazdasági folyamatok várható alakulásáról. Az elõrejelzésekben az exogénnek tekinthetõ tényezõk várható alakulása és bizonytalansága a Monetáris Tanács véleményét
tükrözi.

Az elõzõ jelentés megjelenése óta eltelt idõszakban jelentõs változások következtek be az infláció alakulását meghatározó külsõ feltételekben . A forint árfolyama a nemzetközi események hatására jelentõsen ingadozott az elmúlt hónapokban, és átlagosan gyengébb volt, mint az elõzõ jelentés készítése idején. A forintbefektetések kockázati megítélésének az elmúlt hónapokban tapasztalt ingadozásai továbbra is átmenetinek tekinthetõk, és hosszabb távon a forint további erõsödésére lehet számítani. Mindemellett a szeptemberi átlagos árfolyamszint fennmaradása sem veszélyeztetné az inflációs cél elérését, mivel a nemzetközi és a hazai deflációs környezet ellensúlyozza a gyengébb árfolyam hatását.

A Monetáris Tanács megítélése szerint a gazdaság dinamikus növekedése folytatódik, bár a korábban vártnál valószínûleg kisebb ütemben. A GDP bõvülése 2001-ben és 2002-ben egyaránt 4% körül várható, a világgazdasági helyzet bizonytalansága miatt azonban 2002-ben ennél lassabb is lehet.
A külsõ kereslet változása több csatornán keresztül is befolyásolja a GDP növekedését.

Közvetlen hatásként mérséklõdik az export növekedési üteme, a bizonytalanabbá váló környezetben lassul a beruházások növekedése is. A bevételek növekedésének visszaesése szigorúbb bérpolitikára kényszeríti a vállalatokat, így alacsonyabb lesz a bérnövekedés üteme. Végsõ soron a fogyasztás is kisebb ütemben fog bõvülni, mint az korábban várható volt. A fogyasztási kiadások növekedése azonban csak kis mértékben lassul, mivel az egyéb jövedelmek esetében (államháztartási szektorbeli bérek, nyugdíjak) a korábbinál dinamikusabb növekedés várható.

A jelentõsen visszaesõ beruházási kereslet miatt csökken a vállalati szektor finanszírozási igénye, ami ellensúlyozza az államháztartás finanszírozási igényének növekedését. 2001-ben várhatóan 1–1,5 milliárd euróra mérséklõdik a folyó fizetési mérleg hiánya. 2002-ben a beruházási kereslet már élénkülhet, de a vállalati finanszírozási igény bõvülését részben ellensúlyozza majd az államháztartás ideinél kisebb hiánya. A külsõ finanszírozási igény jövõ évre várt növekedése tehát bõven belül marad a biztonságosan finanszírozható mértéken.

A hosszabb lejáratú külföldi tõkebeáramlás volumene mind 2001-ben, mind 2002-ben fedezi a gazdaság külsõ finanszírozási szükségletét, ami támogatja a forint hosszabb távon várt erõsödését.
Az elõrejelzés alapján jelenleg nem indokolt a monetáris kondíciók változtatása. Az infláció elõrejelzett mérséklõdése a jövõben lehetõséget nyújthat a jegybank irányadó kamatának fokozatos mérséklésére.

A fogyasztói árak növekedése a májusban mért 10,8% után szeptemberben 8%-ra mérséklõdött. A fogyasztói árak növekedésének 2001 harmadik negyedévében tapasztalt mérséklõdése összhangban volt az MNB augusztusi elõrejelzésével. Jegybanki szemszögbõl az iparcikkek és a piaci szolgáltatások körében a dezinflációs tendenciák felerõsödése, illetve az élelmiszerárak inflációjának megtorpanása érdemel figyelmet.
A hazai iparcikk-infláció mérséklõdése mögött a harmadik negyedévben tapasztalt európai dezinfláció és az árfolyamerõsödés kezdeti hatásai állnak. Folytatódott a piaci szolgáltatások iparcikkekhez vett inflációs különbségének csökkenése, bár az eltérés szintjét továbbra is magasan tartja a belföldi fogyasztási kereslet dinamikus növekedése.

A tavalyi év közepe óta tartó gyorsulás után tetõzött, majd a legutóbbi idõszakban csökkenésnek indult az élelmiszerek inflációja. Az élelmiszerek áralakulását elsõsorban a tavalyi évben bekövetkezett húsársokk fokozatos lecsengése alakította. Ugyanakkor a harmadik negyedévben a feldolgozatlan élelmiszerek
inflációja nem várt mértékben csökkent. Ezt elsõsorban egyes termékek – például a burgonya – szokásosnál erõsebb õszi szezonális árcsökkenése okozta. Ezt azonban nem tekinthető tartós, a dezinfláció szempontjából releváns változásnak.
A dezinflációs tendencia tükrözõdik a monetáris politika által legfõképpen befolyásolható inflációs indikátorban, a KSH által számított maginflációs mutatóban is. Bár a maginfláció éves indexe továbbra is meghaladja a fogyasztói árindex mértékét, a márciusi csúcsértéket követõ lassú mérséklõdés után augusztus–szeptemberben jelentõs esés következett be, mely jelzi a dezinflációs folyamat tartósságát.

A forint/euró árfolyam közvetlenül meghatározza a fogyasztói kosár mintegy negyedét képviselõ iparcikkek körének áralakulását. Ez közvetve hat a kosár ötödét jelentõ piaci szolgáltatások árindexére is, mert a két csoport közti inflációs differencia hosszú távon egy trendszerû egyensúlyi pályával jellemezhetõ.
A feldolgozott élelmiszerek árát részben importtartalmú, illetve importtal versenyzõ jószágok áralakulása határozza meg, így a forintárfolyam e körben is hat. Végül a forintárfolyam – egyéb domináns tényezõk mellett – közvetlenül meghatározza egyes üzemanyagok és energiafajták importköltségét, így belpiaci árát is. Összességében a forint árfolyama a fogyasztói kosár több mint harmadában hat közvetlenül, közvetve pedig további 20–30%-ában. A forint árfolyama a vállalatok széles körének jövedelmezõségét is befolyásolja, ami a munkapiaci alkalmazkodások
révén hosszabb távon költség- és keresleti oldalon is hat az inflációra.
A július-szeptemberi időszakban az árfolyam két szempontból is eltért a korábban feltételezettõl: magas volt a volatilitása és átlagos szintje is gyengébb volt. Nem meglepõ tehát, hogy az árfolyam által közvetlenül érintett iparcikk-infláció a harmadik negyedévben magasabb volt a prognosztizáltnál.