Európában, illetve a fejlett ipari államokat tömörítő OECD-ben tavaly is a csökkentés maradt a trend.

Az Európai Unió tagállamainak átlagos adószintje 32.53%-ról 31,68 %-ra csökkent egy év alatt (2001-ben még 33.68% volt az átlag). Az OECD-átlag ugyanakkor egy év alatt 30,79%-ra esett a tavalyi 31.39%-ról. Jelentősen, 6%-kal csökkent az adó Belgiumban (40,17%-ról 33,99%-ra), és kisebb mértékben Olaszországban (40,25%-ról 38,25%-ra). Németországban ugyanakkor mintegy 1,5 %-kal (38,26%-ról 39,58%-ra) nőtt az adó. Írország, a terveknek megfelelően, 16%-ról 12.5%-ra szállította le a nyereségadót, ezzel megőrizte a legalacsonyabb adószintet az EU és az OECD államai között. A környező államok közül nem változott az adó Csehországban (31%), Szlovákiában és Romániában (egyaránt 25%), Oroszországban (24%), Horvátországban (20%), míg Lengyelország 28%-ról 27 %-ra csökkentette az adót.

Az uniós tárgyalások, a várakozásoknak megfelelően, kedvezőtlenül hatottak a magyarországi adókedvezmények rendszerére. A harmonizáció szellemében csökkenteni kellett a termelő cégekre vonatkozó kedvezményeket, és fokozatosan meg kell szüntetni az off-shore-státusz lehetőségét. (2003. januártól a cégek nem regisztrálhatják magukat off-shore társaságként Magyarországon – a már működők 2005 végéig működhetnek off-shore cégként.)

„Bár a 18%-os társasági adóval Magyarország továbbra is versenyképes szinte valamennyi európai országgal szemben, érdemes lenne mérlegelni a további csökkentés lehetőségét,” véli Michael Glover, a KPMG adóosztályának partnere.
Ugyanakkor nem a társasági adó szintje a legfőbb szempont a külföldi befektetőknek. A legtöbb Magyarországon működő társaság számára sokkal nagyobb nem terhet jelent a helyi iparűzési adó, vagy az alkalmazottak keresete alapján fizetett társadalombiztosítási járulék.

„A külföldi befektetők számára a helyi iparűzési adó gyakran bosszantó meglepetés: bár a legfeljebb 2%-os adószint alacsonynak tűnik, az adóalap jelentős mértéke miatt a tényleges adóteher igen nagy lehet, különösen a nem-termelő társaságok esetében. Magyarországnak tehát akkor van esélye az adózás szempontjából valóban versenyképesnek maradnia, ha rövid határidőn belül sikerül megoldást találni a helyi iparűzési adóval összefüggő dilemmákra – hangsúlyozta Michael Glover.

Az ázsiai térség országaiban alig vagy egyáltalán nem változott a társasági adó. Kivételt jelent Banglades Szingapúr és Sri Lanka, ez utóbbi államban jelentősen, csaknem 17%-kal csökkent a nyereségadó. Speciális képet mutat Kína, ahol változatlan ugyan az adó (33%), ám néhány speciális gazdasági övezetben csökkentették a külföldi cégekre vonatkozó adó mértékét.

A latin-amerikai régióban, fordult a trend: az előző évi, kismértékű emelkedés után tavaly már csökkent az adószint. Mexikó a terveknek megfelelőn megkezdte a társasági adó fokozatos csökkentését: három év alatt 35%-ról 32%-ra mérsékli a társasági adót. A vizsgált latin-amerikai államok közül Panama hajtotta végre a legnagyobb arányú (19%-os) csökkentést, míg Uruguay, az általános trenddel szemben, több mint 14%-kal emelte az adót.

( A KPMG 1993-ban indított felmérése ma már 68 országra terjed ki, köztük az OECD 30 tagállamára, és számos ázsiai, illetve latin-amerikai államra. Kizárólag a társasági adók szintjének összehasonlítása nem elegendő az egyes országokra jellemző tényleges adóteher megállapításához. Ehhez figyelembe kell venni az adóalap számításának módját is. Az alacsony adókulcs önmagában nem feltétlenül jelent ténylegesen alacsony adóterheket, azaz a társasági adó mértéke csak az egyenleg egyik tényezője. Országonként más és más az adóalap, a közvetett adók szintje, eltérőek a befektetői kedvezmények – holott a tényleges adóterhet csak ezek - pl. a bérhez kapcsolódó adók és járulékok, társadalombiztosítási járulék, vagyonadó, forgalmi adó, és egyéb, nem jövedelemhez kapcsolódó adók - figyelembevételével lehet kalkulálni.)