Magyarországon egyelőre csak a nagyobb cégek ismerik a Cafeteriát, miközben a kisebbek is számos elemét alkalmazzák, igaz, nem tudatosan. Pedig náluk ugyancsak számos előnnyel járna, ha dolgozóik pontosan látnák, hogy a munkabérükön és a konkrét kifizetéseken túl mennyit költ rájuk a munkaadójuk.

– A munkavállalók örömmel fogadták a cafeteriarendszert, igazságosnak, érdekesnek tartják – mondja dr. Széki Zsuzsanna, a Mol Rt. kompenzációs vezetője. Hazai viszonylatban a cég – saját tudomása szerint – elsőként, 1997-ben vezette be, mert a vezetők úgy érezték, hogy a hagyományos béren kívüli juttatásaik formája és módja elavult. Egyrészt nagyon eltérő módon részesültek belőlük az egyes munkavállalók – életkörülményeik, életvitelük, egészségi állapotuk, igényeik függvényében –, másrészt nem érzékelték a juttatások valódi értékét, jelentős költségét, így azok nem is hatottak ösztönzően.
– A cafeteria lényege, hogy a választás szabadságát adja meg a dolgozóknak – veszi át a szót Marczinek Richárd, a SodexhoPass kompenzációs szakértője. – Hiszen a különböző szolgáltatások közül egy meghatározott keretösszeg erejéig mindenki önmaga döntheti el, hogy miből és mennyit kér. Tehát nem kapja azokat, hanem kiválasztja. A keretösszeg pedig minden dolgozónak ugyanannyi, hiszen itt nem jutalomról vagy prémiumról van szó, hanem egységesen járó, béren kívüli juttatásról.

Bővebben a Piac és Profit 2003. áprilisi számában