Fontos azonban, hogy a franchise-, illetve licenszmegállapodások révén működtetett hálózatok anyavállalataira más küszöbértékek vonatkozhatnak: akkor is az irányelv hatálya alá tartoznak, ha a jogdíjak összege meghaladta a 75 millió eurót az unióban, feltéve, hogy nettó világpiaci árbevételük elérte a 275 millió eurót (korábban ezek 22,5 millió euró uniós jogdíj és 75 millió euró nettó világpiaci árbevétel voltak). Ez a kisegítő szabály egyaránt vonatkozik az uniós és nem uniós cégekre.

Bizottság becslése szerint a mostani módosítást követően mintegy felére – 7000 helyett 3500-4000-ra – csökken az irányelv által érintett vállalatok száma.

A vállalkozások a káros hatások azonosításakor a tevékenységi láncuk legkockázatosabb pontjaira kell összpontosítsanak, ha pedig több területen azonos súlyú kockázatot találnak, elsőként a közvetlen üzleti partnereket érintő hatásokat kell értékelniük. Elegendő, ha ezt az értékelést csak észszerűen hozzáférhető információkra alapozzák, az ötezer foglalkoztatotti létszámot el nem érő üzleti partnereiktől pedig csak akkor kérhetnek adatot, ha az más forrásból észszerűen nem pótolható. Ez jelentősen mérsékli a kisebb partnerekre háruló adatszolgáltatási terheket, ugyanakkor nagyobb felelősséget telepít a nagyvállalatokra, hiszen másoktól gyűjtött pontos információk helyett saját becslésekre kell alapozniuk megfelelésüket.

„A becslések helytállóságának, illetve az információk észszerűségének kérdései magukban hordozzák a jogértelmezési viták lehetőségeit, és töredezett jogalkalmazáshoz is vezethetnek. Előfordulhat ugyanis, hogy a különböző tagállami hatóságok máshol húzzák meg az észszerűség határait, illetve az ESG alterületein belül eltérő kockázatokra helyezik a hangsúlyt. Az egységes jogalkalmazás biztosításához az irányelv módosításán túl az is szükséges, hogy a Bizottság megfelelő iránymutatásokat alkosson.” – fogalmazott dr. Szkiba Tamás, a Baker McKenzie M&A és energiajogi partnere.