Hacsak valami csoda nem történik – mondjuk, megjön a britek józan esze –, akkor alig fél év múlva az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból. A britek helyzete mindenképpen nehézzé válik a kontinensen, de a világ egyes távoli pontjain teljesen ellehetetlenülhet az emberek élete.

Ez igaz a Karib-tenger egyik paradicsomi szigete, a brit fennhatóság alatt álló Anquilla lakosságára is. Az alig 25 kilométer hosszú földcsíkon 16 ezer szigetlakó néz most szembe azzal, hogy hiába II. Erzsébet büszke alattvalói, akik a bal oldalon vezetnek, fanatikus krikettrajongók, és a hal-sült krumpli ételek végtelen kombinációit képesek előállítani, az anyaországuk most cserben hagyja őket.

A sziget igazi trópusi paradicsom - Kép: Pixabay

Anquilla ugyanis kicsiben megmutatja azt, hogy milyen jótéteményekkel jár az európai uniós tagság. A brit szigetre Hollandián és Franciaországon keresztül vezet az út. A szomszédos St. Martin (Szent Márton) szigeten van ugyanis a környező térség egyetlen, nemzetközi járatokat is fogadni képes reptere, amely félig francia, félig holland terület. Ez egészen 2019. március 29-ig így is marad. Az Anquillára érkező turisták addig különösebb adminisztráció nélkül átszállhatnak ST. Martin repterén, de azután hosszadalmas vámvizsgálat lép majd életbe.

De a mindennapi életet is súlyosan érinti majd a britek távozása az unióból. Anquilla a benzint, gépeket, szerszámokat St Martinon keresztül szerzi be, míg Anquilla látja el St. Martin lakosait gyümölcsökkel és hallal. Anquilla és St. Martin lakosai – hiába három ország állampolgárai – szoros rokonsági kapcsolatokat ápolnak, munkahelyekre ingáznak, és egymás háziorvosaihoz járnak. Közös a jogrendszer, mindenhol elfogadják az igazolványokat.

Ha a Brexit életbe lép, ennek egy csapásra vége lesz, méghozzá – ha lehet ilyet mondani – a legrosszabbkor. Anquilla lakosai ugyanis a sziget történelmének legsúlyosabb katasztrófáját szenvedték el 2017-ben, amikor az Irma hurrikán végigpusztította a szigetet. Az építmények 90 százaléka megsérült vagy romba dőlt a viharban, százak vesztették életüket. Éppen az Európai Unió volt az, ami sok millió eurós segélyt nyújtott az újjáépítéshez.

Nagy-Britanniától a sziget viszont vajmi keveset remélhet, London szemében Anquilla csak adóparadicsomként értékes. Ennek ellenére azonban érdekes módon a szigetlakók hűségesek a koronához. Amikor a hatvanas években a britek a közeli St. Kitts és Nevis szigeteihez hasonlóan függetlenné kívánták nyilvánítani a szigetet, fegyveres lázadások törtek ki – a függetlenség ellen. Így tulajdonképpen Anquilla az egyetlen ország, amely azért harcolt a britek ellen, hogy a birodalom része maradhasson.

Kérdés, hogy ez a hűség milyen súllyal esik majd latba a Brexit után. Megállapodás nélkül ugyanis Anquilla a világtól elvágva találhatja magát. Ha a turisták nem jutnak el a szigetre, az hatalmas lyukat üt majd a sziget nem éppen óriási költségvetésén. Nem mellesleg az a kérdés is felmerül, hogy ki fog majd fizetni a sziget körüli vizek fantasztikus élővilágának védelméért, a korallzátonyok ellenőrzéséért és az óriásteknősök élőhelyeinek fenntartásáért – amit eddig Brüsszel fedezett.