Az Európai Unió 2000-ben hirdette meg lisszaboni stratégiáját, melynek véghezvitelével a világ legversenyképesebb gazdaságává szeretne válni 2010-re. Sajnos az eltelt évek azt mutatják, hogy a meghirdetéskor az uniót alkotó tagországoknak sem sikerült teljesíteniük a grandiózus célokat, nemhogy a huszonheteknek együttesen. Elkerülhetetlen volt tehát, hogy az eredetileg meghatározott széles célrendszert - versenyképesség növelése, K+F, innováció, foglalkoztatás és képzés, társadalmi kohézió, fenntarthatóság és környezetvédelem - néhány területre összpontosítsák.

A versenyképességért

Ez 2005-ben történt meg, amikor a foglalkoztatás növelését és a gazdasági növekedést helyezték a középpontba. Ekkor már hazánk is teljes jogú tagja az integrációnak, így aktív alakítója is az EU teljesítményének. Részesei vagyunk tehát a Lisszaboni stratégiának, mely kapcsolatról a napokban jelent meg egy kiadvány, amelyet Kovács László hasznos olvasmánynak nevezett a könyv megjelenése alkalmából tartott előadáson.

A kötet szerkesztője, Farkas Beáta egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Pénzügyek és Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Intézetének vezetője szerint a könyv "elsősorban elméleti és gyakorlati szakembereknek szól, akiket a téma tágabb összefüggései érdekelnek. Ők a világgazdasági folyamatok vonatkozásában is megismerhetik a stratégiát, amelyet Magyarország kapcsán azért mélyebben elemzünk tizenöt szerzőtársammal együtt."

"Lisszabon" egy reformfolyamat, mely arról szól, hogy a tagállamoknak mit kell tenniük az Európai Unió versenyképességének növeléséért. A foglalkoztatásról azért meg kell említeni, hogy a régebbi tagoknál jelentős bővülés tapasztalható, ha nem is az elvárt mértékben.

A könyvből kiderül, hogy Magyarországon, hasonlóan a többi később csatlakozott kelet-európai országhoz, a foglalkoztatás jóval alacsonyabb szintű a rendszerváltozással járó strukturális átalakulás miatt. Azonban a dinamikusan növekvő szomszédainkkal szemben nálunk az alacsony mértékű gazdasági növekedés mellett a kormányzati programok sem irányoznak elő érdemleges foglalkoztatás-növekedést.

Tervek nélkül

A kutatás és fejlesztés területén nem lógunk ki a sorból, ha a hasonló fejlettségű országokat vesszük alapul, viszont itt sem mutatkozik kilátás olyan áttörésre, amelyet például Finnország mutatott a '90-es években. (Némi pályázati pénzt azért az NFÜ kioszt...) A félő az, hogy régiós szinten is le fogunk maradni, pedig a versenyképesség növelésének eszközei szerepelnek a lisszaboni folyamat keretében elkészített nemzeti reformtervben.

Az a baj, hogy hazánk nem tud felmutatni konkrét cselekvési terveket, amelyek hatására működnének ezek az eszközök. A jelenlegi hároméves lisszaboni koordinációs ciklusban a tervezés lehetőségét tönkretette, hogy az Uniónak 2005-ben benyújtott reformprogramot egy év múlva felül kellett vizsgálni, egészen pontosan át kellett írni, mert az eredeti, még a választások előtt készült dokumentum nem számolt a tavaly bevezetett megszorításokkal.

Sok fejezet például még az adócsökkentéssel számolt, így a mikroökonomiai és foglalkoztatási fejezetben meghatározott lépések (amelyek az üzleti környezet dinamizálását, a foglalkoztatás növelését, valamint a K+F és az innováció növelését célozták) légüres térbe kerültek, megalapozatlanná váltak. Összegzésként elmondható, hogy most is bizonytalan, Magyarországon mikor tudunk ráállni arra a pályára, amelyet a lisszaboni stratégia kijelölt, azaz amely megvalósítja a dinamikus gazdasági növekedést és a magas szintű foglalkoztatást.