Az adórendszer már 2001 óta támogatja a mikro- és kisvállalkozások fejlesztéseit, még pedig a beruházások értékének az adóalapból történő levonásával. A szabályozás szerint 2001-től a mikro- és kisvállalkozásnak minősülő adózó a tevékenységét közvetlenül szolgáló beruházási kiadással, de legfeljebb 10 millió forinttal, 2002. januártól viszont már 30 millió forinttal, de maximum a nyeresége összegéig csökkentheti adózás előtti eredményét. Ahhoz azonban, hogy a vállalkozók “élvezhessék” az adóalap-kedvezmény előnyeit, több feltételnek is meg kell felelniük. Így az adózónak az adóév utolsó napján mikro- vagy kisvállalkozásnak kell minősülni (de bemutató szóló részvényt kibocsátó részvénytársaság nem lehet), tulajdonosai az adóév egészében kizárólag magánszemélyek vagy MRP lehetnek, s a vállalkozásnak a törvényben meghatározott tartalmú beruházást kell megvalósítani. A kedvezményre jogosító beruházások között tavaly még három csoportot határozott meg a törvény: a korábban még használatba nem vett, kizárólag üzemi célt szolgáló ingatlant, a tenyészállatot, valamint a korábban még használatba nem vett műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszközöket. A vállalkozóknak most a mérlegkészítés időszakában érdemes azzal is tisztában lenni, hogy 2003 január elseje óta az adóalapkedvezmény – az üzemkörön kívüliek kivételével – az ingatlanok felújítása, bővítése, rendeltetésváltozása, átalakítása esetén, valamint korábban még használatba nem vett szellemi termék után is igénybe vehető.

A beruházási adóalap-kedvezmény igénybe vételének jogosságát tavaly már az állami adóhatóság is ellenőrizte sok kisebb cégnél, s sajnos sok hibára bukkantak. Ennek oka azonban nem az volt, hogy a kisebb vállalkozások tudatosan a költségvetés megrövidítésére törekedtek volna, hanem az, hogy egyszerűen rosszul, az adóhatóságtól eltérően értelmezték a törvényi előírásokat. Gyakran okozott problémát a “korábban még használatba nem vett” kifejezés értelmezése. Sok vállalkozó ugyanis azt gondolta, hogy például a külföldön már használt, importált gépek is beletartoznak ebbe a fogalomba. Az adóhatóság szerint viszont az eszköznek teljesen újnak kell lennie, azt az adott cégen kívül korábban más vállalkozás, intézmény, magánszemély sem belföldön, sem külföldön még nem vette használatba, nem helyezte üzembe. Vagyis szerintük nem felel meg a kedvezményre jogosító feltételeknek az importált használt gép, a forgóeszközök közül a tárgyi eszközök közé átsorolt gép. Ugyancsak nem jogosít beruházási adóalap-kedvezményre a földterület, a telek sem, ha a “korábban még használatba nem vett” feltételnek nem felel meg.

A kedvezmény ingatlan beruházás esetén sem jár automatikusan minden esetben, csak akkor, ha az ingatlan a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgálja. Ezért rögzíti a törvény, hogy az üzemen kívüli ingatlanok, amelyek csak közvetve szolgálják a vállalkozás érdekét, nem tartoznak a kedvezményezett beruházások közé. Ez utóbbiak közé sorolja a törvény az üzemen belüli lakóépületet, az elsődlegesen jóléti célt szolgáló épületeket, építményeket, így például üdülőket, éttermeket. Az adóhatóság több esetben ingatlan beruházások esetén is bukkant hibára. Arra tehát nagyon kell figyelni, hogy az adott ingatlan közvetlenül a vállalkozás érdekét szolgálja, s minden körülményt alaposan mérlegelve lehet megállapítani, hogy jár-e a kedvezmény vagy sem. Mert például egy pékségnek egy lakóház vásárlása esetén nem jár a kedvezmény, ám ha egy cég tevékenységei között az ingatlanhasznosítás is szerepel, akkor már jogosulttá válhat a kedvezményre. Nagyon gyakori, hogy többfunkciós ingatlan beruházást végez egy társaság, ilyenkor a kedvezmény csak arra az épületrészre érvényesíthető, amely közvetlenül szolgálja vállalkozási tevékenységet. Vagyis ez azt jelenti, hogy az építési engedélyben és a használatbavételkor el kell különíteni az egyes funkciókat és ennek megfelelőnek kell lenni az ingatlan nyilvántartásának is.

Sok probléma adódott a műszaki berendezések, gépek, járművek után elszámolt kedvezménnyel. A tárgyi eszközöknek a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolásánál a számviteli előírásokból kell kiindulni. E szerint a műszaki berendezések, gépek, járművek között kell kimutatni a vállalkozó tevékenységét közvetlenül szolgáló erőgépeket, erőművi berendezéseket, egyéb gépeket, berendezéseket, hírközlő berendezéseket, számítástechnikai eszközöket, és a tevékenységi profilt meghatározó vasúti, közúti, vízi és légiközlekedési eszközöket. Az egyéb berendezések, gépek, járművek között kell kimutatni azokat a tárgyi eszközöket, amelyek közvetetten szolgálják a vállalkozási tevékenységet, ide sorolva különösen az egyéb üzemi (üzleti) gépeket, berendezéseket, felszereléseket, járműveket, az irodai, igazgatási berendezéseket, felszereléseket, járműveket. Vagyis egy-egy konkrét tárgyi eszköz besorolását az határozza meg, hogy milyen tevékenységet végez a vállalkozás. Elképzelhető, hogy egyik cégnél egy bizonyos tárgyi eszköz a műszaki berendezések között van, egy másik cégnél viszont már nem sorolható ide, mert csak közvetetten szolgálja a vállalkozás tevékenységét.

A járműveknél különösen fontos a besorolás, mert hogy tevékenységi profilt meghatározónak kell lennie. Az adóhatóság jogértelmezése szerint a tárgyi eszköz akkor tekinthető a tevékenységi profilt meghatározónak, ha a tevékenység tárgyául szolgál, vagy a tevékenység folytatásához szorosan kapcsolódik és a vállalkozás azt a tevékenységéhez rendszeresen – nem csak néha – használja, továbbá, ha a végzett tevékenység a jármű használata nélkül a szokásos módon nem folytatató. Vagyis azok a vállalkozók, akik a vásárolt járművükre ezeket a feltételeket “rá tudják húzni”, a beruházási adóalap-kedvezményt igénybe vehetik a járművek után, egyébként viszont nem lehet.

Az adótörvények által biztosított kedvezménnyel érdemes élni, azonban arra vigyázni kell, hogy alaposan gondolja át az adózó: tényleg jár-e neki. Már csak azért is, mert ebben az évben is kiemelten vizsgálja az adóhatóság: jogosan vették-e igénybe az adóalapkedvezményt a mikro- és kisvállalkozások.