Az arányt és az irányt lehet előre jelezni - foglalta össze a kapott végeredményt dr. Barcsa Lajos, a Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakközépiskola igazgatója. A debreceni tanintézmény vezetője egy hosszú nevű testületre, a regionális fejlesztési, képzési bizottságra utalt, szavaihoz pedig csupán annyit tehet hozzá a napi gyakorlat elemzője: az arányokhoz és az irányokhoz hozzájárul a piaci igényeket befogadni képes újszerű szakoktatás. A végeredmény is legalább ennyire kézenfekvő: a vállalkozások találnak megfelelően képzett, illetve megfelelően képezhető munkaerőt, ezért oda viszik beruházásaikat.

Tényleg ennyire egyszerű megoldani a munkaerőpiac, a szakképzés képletét? Mintha az elmúlt 15-20 év éppen nem erről szólna, hanem arról, hogy az országban egyszerre nőtt az állásnélküliek száma és a munkaerő iránti kereslet - egyebek között a piacidegenné vált szakképzés miatt.

A tüneteket persze sokszor és sokan felismerték. A diákokat többnyire nem a keresletnek megfelelő mesterségekre képezték. A szocialista idők iparvállalataiból sem sok maradt meg eredeti formájában, ugyanakkor elmaradt az alkalmazottak átképzése, tömegek kerültek utcára. Ezért is ér sokat, egyre többet az, hogy a Hajdúság fővárosában és vonzáskörzetében a képzett munkaerő iránti kereslet és kínálat messze nem a véletlennek köszönhetően képes találkozni. Vagyis nem pusztán a szakközépiskolai igazgató kötelező optimizmusa mondatta, hogy az arányt és az irányt előre lehet jelezni.

- Nagyon is tudatosan döntöttünk Debrecen, egyáltalán az észak-alföldi térség mellett, hiszen túl azon, hogy már van autópálya is azon a vidéken, a 15 milliárdos beruházásunk szakember-szükségletének kielégítését mind az egyetem, mind a helyben folyó képzés, mind az eleve meglévő értékes munkakultúra biztonságossá teheti - tette világossá a Richter Nyrt. emberierőforrás-igazgatója, Paróczai Margit cége stratégiai döntésének hátterét. - A számunkra fontos szakképzésnek ott az az alapja, hogy a térségben már működnek gyógyszergyárak. Ha a Richter felépíti debreceni üzemét, akkor körülbelül száz új munkatársra lesz szüksége.

Ennyi leendő richteres nem okoz nagy riadalmat a térségben. Bérharc nem lesz miattuk. A lényeg sem ez, hanem az, hogy a közép-európai multinak számító gyógyszeripari nagyvállalat - melynek már vannak gyárai Lengyelországban, Ukrajnában, Romániában, Oroszországban vagy éppen Indiában - össze tudja hasonlítani a munkaerő-piaci lehetőségeket is. Túl a hazafias szempontokon - a 15 milliárdos projektet ezért valósítja meg országon belül a Richter Nyrt. - a hosszú távon is biztonságos szakemberkínálatot tekintették perdöntőnek a nagyvállalat vezetői.

A budapesti, kőbányai ötezer fős "anyaüzem" méretéhez képest a debreceni természetesen kicsinek számít. Ám mégsem költözhetnek olyan helyre, ahol nincs egyetem, és nincs a helyi vállalatoknak képző iskolarendszer. A szakma-, sőt munkakultúrára hiánya egyszerűen meggátolná a biotechnológiai gyártás beindítását.

- A debreceninél olcsóbb, de nagyipari környezethez szokott munkaerő hiába van például Észak-Magyarországon, modern szaktudással rendelkező, illetve azt tanuló munkatársakra van szükségünk, róluk pedig itt, a Hajdúságban gondoskodnak - magyarázza a jó egyetemi és szakképzési környezet szerepének fontosságát a Richter igazgatója. - Az valószínű, hogy a debreceni szakképzés számára tankönyvet, tananyagot, tanárt, bármennyire is figyelembe veszik az igényeinket, nem adhat a cégünk, hiszen nincsenek tanáraink, tankönyveink. De arra van módunk, hogy a nekünk kellő speciális tudást akár nyári gyakorlaton, akár más módon megtanítsuk a jó alapokkal rendelkező fiataloknak, s az sem okoz meglepetést, ha az oktatási intézmény igényt tart a Richter támogatására. Már most, a városba költözésünk időszakában érdemes kialakítanunk a debreceni iskolákkal egy ösztöndíjrendszert.

A gyógyszergyári beruházás előidézhet munkaerő-piaci pezsgést a városban, hiszen a Teva, mely ugyancsak befektet saját kapacitása bővítésébe, szintén felvesz mind az egyetemről, mind a szakiskolákból, mind a szabad piacról új alkalmazottakat. A város, a megye és a régió pedig már rendelkezik olyan know-how-val, melynek segítségével nem csak a vegyipari vállalkozások számára teszi vonzóvá az országrészt. Legújabban a gépipari cégek számolhatnak modern tudású szakemberekkel. A lényeg is ez: a térség birtokába jutott annak a képzési technológiának, amellyel gondoskodhat a helyi termelési kultúra megőrzéséről, a vállalkozások munkaerő-szükségletének kielégítéséről, az alkalmazottak szakismeretének "karbantartásáról".

Két, egymással összefüggő úton indultak el a helyi szakképzés piacképessé tételét elősegíteni kész intézmények. A város önkormányzata - érvelt Kósa Lajos, Debrecen polgármestere - komplett iskolai osztályokat "házasít" a városban megtelepült nagyvállalkozásokkal, amennyiben azok szerepet vállalnak a képzés szakmai és finanszírozási feltételei kialakításában, s a fiataloknak még a diákéveik alatt munkahelyet, majdani munkaszerződést ajánlanak fel.

Ennek a városi kezdeményezésnek a "rokona" a térség egészét átölelő, jelentős uniós támogatást felhasználó szakképzési program, melynek tananyagát szintén a valós, jól artikulált mai és előre jelzett vállalkozói igényekre, a helyi gazdasági fejlődésre építették rá.

- Magyarországon is újdonságnak számított a projektünk azért, mert a vállalkozások keresletének megfelelően alakult ki a képzési program - tájékoztatja a Piac & Profitot az Optomehu nevű, 410 ezer eurós költségvetésű projekt felelőse, dr. Kiss András, aki a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kereskedelemfejlesztési főmunkatársa. - Megelőzőleg részben a térségben, részben országosan arról gyűjtöttünk adatokat, vállalkozásoktól származó információkat, hogy a cégek milyen ismeretekkel rendelkező munkaerőt keresnek. Olyan, stabil helyzetben lévő kis-, de inkább középvállalkozások tájékoztatására voltunk kíváncsiak, amelyek már tetten érhetően bedolgozták magukat a piacra, s bizonyosan rendelkeznek középtávú stratégiával, melyben a technológiai fejlesztés, a gépbeszerzés éppen úgy szerepet játszik, mint a beszállítói lehetőségek bővítése.

Valóságos és a fejlődési irányaikat látó, megfogalmazó cégekről beszélt a kamarai szakember. Debrecenben például a csapágygyártás helyi nagyvállalata és nem mellékesen beszállítói köre világos képet alkotott szakterülete fejlődéséről és persze a szakemberigényéről. Kiss András ilyen, középtávra is tervezni tudó vállalkozásként jegyez több műanyagipari, vegyipari, élelmiszer-ipari céget is.

 Teljes cikk a Piac és Profit Magazin október számában.