A tudástársadalomban mindenki beadja saját értelmi hozzájárulását, agyi kapacitását a közösbe. Ősrégi szólás, hogy „több szem többet lát".
A könyv a kanadai Goldcorp példájával nyit: a bányavállalat nem talált megfelelő lelőhelyeket. Mentőakcióként nyilvánosságra hozta összes releváns adatát, hogy (szak)értő elmék önként tehessenek javaslatokat arra, hol lehetne nagyobb valószínűséggel aranyat találni. A közös brainstormingnak köszönhetően javultak fúrási eredményeik, a cég forgalma 100 millió dollárról 9 milliárdra(!) nőtt. Ez a Szilikon-völgyből eredő open source-modell a szerzők szerint hatalmas lehetőségeket rejt magában, sőt kötelező erejű üzleti modellé válik, ahogy az új generáció egy ilyen megosztós internetvilágban nő fel és szocializálódik. 65 százalékuk munkavállalóként éppúgy, mint fogyasztóként a kollektív együttgondolkodásra, illetve beszólós-javaslós részvételre áll rá.
„Wiki" az a dokumentum vagy folyamat, amibe bárki belenyúlhat. A 2001-ben alapított, 16 ezer felhasználó által bővített és havonta 8 milliárd klikkelést generáló on-line enciklopédia, a Wikipedia fémjelzi az új paradigmát: a költségoptimalizáló kihelyezésnél outsourcing helyett crowdsourcing a varázsszó. A kiszervezés ismert csatornái - beszállítók szerződtetése, licenc, vegyesvállalat, hálózatosodás - helyett majd a tömeg elvégzi a munkát. Akár ingyen is.
Megfordul a Coase-féle szabály, miszerint egy cég addig terjeszkedik, míg a céges entitások közötti tranzakciókkal járó költségek a cégen belül épp annyiba kerülnek, mint a nyitott piacon. Az internetes technológiák gyors változása miatt ezek a költségek akkorát estek, hogy az esetek többségében kifizetődőbb a szabad piacon elvégeztetni részfunkciókat vagy akár egész termék-összeállítást. A szerzőpáros úgy véli, azok a cégek, amelyek továbbra is a felülről lefelé irányuló, utasításos, hierarchikus vállalati struktúrára hagyatkoznak, hamarosan elvesztik vezető pozíciójukat piaci szegmensükben, és idővel eltűnnek a színről.
A cég éntudata, hogy hol ér véget a „mi", és hol kezdődik az „ők", gyökeresen átértékelődik. Ori Brafma és Rod Beckstrom hasonló témájú The Starfish and the Spider című könyve szerint a holnap vállalata tengeri csillaghoz lesz hasonlatos: nincs feje vagy agya, és léte a sejtek együttműködésén alapul. Ma minden munkafolyamat és termék állandó átalakulásban van. Az ipari korszakban gyökerező gyakorlat, az ismétlődő rutinmunkafázisok sok helyütt eltűnnek. Kapóra jön a „részvételi menedzsmentmodell", mely nagy teret hagy az önszerveződő folyamatoknak. Ez a fajta „wikinomikus" üzletvitel négy tényezőn nyugszik: nyitottság, betekintés (peering), megosztás (sharing) és globális cselekvés.
A Wikinomics alapjában véve pozitív recenziókat kapott, de több ítész szkeptikus maradt. A Harvard Business Review úgy találta, kissé fel van fújva a koncepció. Azért nem esik a spanyolviasz kategóriájába, mert a '80-es években már divatos volt a csapatépítés gondolata, a '90-es években pedig a munkavállaló autonómiájának növelése és a „networking". Akkoriban is születtek úttörő üzleti könyvek e témában (Kevin Kelly: Out of Control, Christopher Locke-Rick Levine-Doc Searls-David Weinberger: The Cluetrain Manifesto).
A húsz nyelvre lefordított Wikinomics előnye, hogy a legújabb üzleti alkalmazásokból merít, és nemcsak IT-specifikus eseteket hoz fel: a Procter & Gamble közzétette kutatási problémái közel ötven százalékát, a Merck köztulajdonba bocsátotta egyes génszekvenciák felfedezését, de szó esik olyan világmárkákról is, mint a Motorola, az eBay, a BMW. Példálózásukat azonban némileg egyoldalúan űzik a szerzők: kritikátlan rajongással. A cégen kívüli ingyenes erőforrások bevonása valóban több problémát old meg, több új ötletet generál, és kurrens termékek piacra dobásához vezet(het), de a szellemi és szerzői jogok alkalmazásáról nincs egyértelmű konszenzus, több jogi hercehurca keletkezett ebből. Williams és Tapscott úgy vélik, a közös gondolkodás eredményeként létrejött termék szabadalmának a cégnél kell maradnia, a kollektív létrehozás dacára. A másik probléma: a wikiparadigma hosszú távú gondolkodást-tervezést igényel, mert nem feltétlenül jár profittal...
