„Mi is tanuljuk” még, hogy mi is az a PPP, miért kedvező az államnak, a társadalomnak és az üzleti szférának – jelentette ki Karakas Péter a gazdasági tárca PPP titkárságának (néhány hete új nevén partnerségi kapcsolatok osztályának) vezetője a PPP, az ígéret földje és a realitások című konferencián, amit november 27-én Budapesten a Vasárnapi Plusz Kft. szervezett. A szakember kifejtette, hogy a koncesszió, a lízing, esetleg a nem száz százalékos privatizáció tágabb értelemben mind-mind a PPP körébe tartozhat, ami azonban biztosan fő ismérve ennek a konstrukciónak, hogy állami (önkormányzati) feladatot szerveznek ki magáncéghez, és a feladat teljesítéséhez szükséges létesítményt együtt, de magántőkéből építik fel. Majd az üzemeltetésre és a karbantásra is szerződést kötnek, mintegy húsz-harminc évre, és a létesítmény tulajdonjoga ennek letelte után száll rá az államra, akkor már jellemzően térítésmentesen. A kockázat (határidő betartása, rejtett hibák kiderülése, árfolyam- és kamatkockázat, nem várt társadalmi tiltakozás stb.) előre rögzítve megoszlik az állam és a magánvállalkozás között.

Angilában mintegy ötszáz PPP működik jelenleg is – mondta az előadó -, ahol a fő szempont nem az volt, hogy volt-e a brit kormánynak pénze az adott beruházásra vagy sem az adott pillanatban, hanem hogy ha PPP-ben valósul meg, mennyivel lesz olcsóbb, hatékonyabb, mintha állami beruházásként hozzák létre az adott létesítményeket. Általában a PPP előnyei ugyanis: hogy olcsóbb, de nem csodafegyver, ezért minden egyes projektnél mérlegelni kell, hogy tényleg előnyösebb-e az állami alternatívához képest. További általános előnyök: nem a napi nyűgökre koncentrál az állam, hanem a minőségre és ellenőrzésre; az addicionális pénzügyi forrást jelent; előbb kerülhet sor a projektre; nem egy összegben jelentkezik a költségvetési teher; a hatékonyság növelése, hiszen a magánszektor minden forint elköltését jól meggondolja és nem csúszhat a határidőkkel; ezáltal költségtakarékosabb, mivel ha kifutnak az előzetes kalkulációból a különbözet a beruházó magáncéget terheli; de mivel ő maga fogja üzemeltetni is, mégsem érdeke, hogy spóroljon a minőségen; azaz összességében a szolgáltatást is magasabb szintje nyújtja, mint tenné azt az állam egyedül.

Magyarországon a 2098/2003. (V. 29.) számú kormányhatározat döntött arról, hogy a PPP alkalmazására ki kell dolgozni a jogszabályi feltételeket, illetve létre kell hozni egy öttagú tárcaközi bizottságot, ami a programokat figyeli és szakmailag felügyeli. Továbbá felállítottak egy PPP titkárságot a GKM-en belül (ennek vezetője az előadó, Karakas Péter), amelyik munkatársainak - szemben a szaktárcák szakembereivel, akik az állandó teendőik mellett csöppennek bele egy-egy PPP-projektbe - kizárólag a PPP-vel kell foglalkozni. Sem a titkárság, sem a tárcaközi bizottság nem dönt azonban, hanem véleményez, és a döntést továbbra is az illetékes szaktárca felelős vezetői hozzák meg. Viszont, ha egy PPP tervezetet a tárcaközi bizottság nem talál megfelelőnek, akkor, mielőtt az a kormány, vagy ha szükséges a felhatalmazás miatt, a parlament elé kerülne, visszaküldheti a szaktárcához további kimunkálás érdekében.

A PPP-nek nagyobb teret és szabadságot adott az államháztartási törvény és a Ptk. közelmúltban, a metró-beruházáshoz kapcsoló módosításakkal. Az utóbbi szerint ugyanis akkor is biztosítani kell egy jóváhagyott beruházásra a fedezetet, ha nincs meg rá a költségvetésben a pénz, mert ez nem lehet a jövőben kifogás. Továbbá 10 milliárd forint felett dönt a kormány, 50 milliárd felett a parlament, ez alatt jelenleg a szaktárcák. A PPP titkárság azonban azt szeretné elérni, ha minden PPP, tehát a kisebb projejktek is a kormány elé kerülnének a jövőben. A társadalmi előítéleteket ugyanis nem könnyű áttörni, és a felvilágosító munkának is nagy szerepe van abban, hogy a PPP-ben senki se az állami beruházás magánkézbe való átjátszását lássa, hanem egy hatékony megoldást az állami feladatok megoldására, a magánszférával együtt.

Hazai példák: a börtön

Banki nézőpontból
A témáról bővebben is olvashatnak majd a Piac és Profit 2004. januári számában!