OMV: Az osztrák vállalat napi 300 000 hordó olajegyenértékes szénhidrogént termel, ebből valamivel több a földgáz, mint a kőolaj, és a cég mintegy 500 000 hordó/nap finomítói kapacitással rendelkezik. Az OMV 2026-ra átlagosan 65 dolláros Brent olajárat és 30 EUR/MWh TTF gázárat prognosztizál, az indikátor finomítói marzsot pedig 8 dollár/hordóra becsüli. Az OMV tiszta CCS EBIT-je minden Brent-ár emelkedés után (1 dollár/hordó) 50 millió euróval, és minden TTF gázár növekedés után (1 EUR/MWh) 45 millió euróval nő. Ha az indikátor marzs 1 dollárral emelkedik, a tiszta CCS működési nyereség akár 110 millió euróval is nőhet. Az iráni konfliktus petrolkémiai marzsokra gyakorolt hatás továbbra is bizonytalan, jelenleg ez a legfontosabb külső tényező az OMV számára.
Orlen: A lengyel vállalat napi 215 000 hordó olajegyenértéket termel, ebből körülbelül 74 százalék földgáz és 26 százalék nyersolaj. A gáztermelés egy része Észak-Amerikában történik, ahol az árak eltérnek az európai piacoktól. Bár Orlen upstream üzletága profitálhat a magasabb olaj- és gázárakból, a helyi szabályozások miatt nem biztos, hogy teljes mértékben tovább tudja hárítani ezeket a költségeket a fogyasztókra, különösen a lengyel háztartások számára szállított belföldi földgáz esetében. Orlen a magasabb európai gázárakból is profitál, köszönhetően az amerikai cégekkel kötött hosszú távú LNG szerződéseknek, amelyek Henry Hub árhoz kötöttek. Ugyanakkor a Qatargas-szal kötött hosszú távú szerződés (2034-ig) érintett lehet, néhány szállítmány késhet vagy egyáltalán nem érkezhet meg a Hormuzi-szorosban kialakult helyzet miatt. Az Orlen finomítói kapacitása 900 000 hordó/nap, a vállalat komolyan nyer a javuló finomítói marzsokból. Összességében, bár a magasabb szénhidrogén árak és finomítói marzsok kedvezőek Orlen számára, az összesített pozitív hatás korlátozottnak tűnik.
