Csakhogy van egy árnyoldala. Aki túlzottan rátámaszkodik, annak lassan sorvadni kezd a kritikai gondolkodása. Már nem kérdez vissza, már nem ellenőrzi az adatokat, már nem szűr. Az AI-t tévedhetetlennek gondolja, és ezzel együtt feladja saját intellektuális izomzatát.

Itt jön elő a kettősség: az okos ember, aki amúgy is jól kérdez, aki tudja, mit keres, aki képes szűrni és ellenőrizni, az az AI segítségével még okosabb lesz. Gyorsabbá, hatékonyabbá, szélesebb látókörűvé válik. De, aki alapból nem kérdez, aki kész válaszokat vár, aki nem tanult meg önállóan gondolkodni – az az AI-tól csak még butábbá válik. Hiszen elveszi tőle az utolsó kényszert is, hogy saját maga dolgozzon meg az információért.

Az automatizálás ára

Ha visszanézünk az elmúlt évtizedekre, világosan látszik a folyamat. Előbb a számológép, aztán a mobil, majd az okostelefon és a számítógép, most pedig az AI. Minden új eszköz egy kicsit több terhet vesz le a vállunkról – és közben egy kicsit több képességet erodál.

Már:

-             Nem számolunk fejből.

-             Nem emlékszünk telefonszámokra.

-             Nem tájékozódunk térképen, hiszen ott a GPS.

-             Nem keressük ki a választ, hiszen ott a kereső.