Az első feljegyzések gazdasági folyamatokról Mezopotámiában jelentek meg. Körülbelül Krisztus előtt 3500-ban a sumérok már foglalkoztak az éves kenyér (gabona) és sör mennyiségének elszámolásával, és azt a maguk által fejlesztett ékírással feljegyezték agyagtáblákra.
Tartozik és követel
Krisztus előtt 3000-ben Egyiptomban és Babilonban használni kezdték a „tartozik” és „követel” fogalmakat, amire régi papirusztekercseken bukkantak rá régészek. Az ókori görögnél a Krisztus előtti ötödik században már tudunk olyan tisztségviselőről, akinek feladata volt az attikai államszövetség pénztárának zárszámadását elkészíteni.
795-ben Nagy Károly frank király rendeletet adott ki a királyi birtokokról és a birodalmi uradalmakról, melyben előírta az összefoglaló év végi zárlati jelentéskészítést, ami egy jól felépített vagyonkimutatás volt.
Az első kereskedői okirat a Hanza városok szövetségének központjából, Lübeckből származik, ahol egy posztókereskedő 1180-ban egy pergamentekercsre 160 gazdasági eseményt rögzített le egyszerű formában.A fejlődés hozta a számlák fénykorát
Magyarországon a számlák fénykora 1867 után volt. Korábban is találkozunk számlákkal, de a 16-17. századokban igen ritkán. Ennek oka, hogy az ország gazdaságilag rendkívüli mértékben hanyatlik, hiszen 1526, majd 1541 után az ország két birodalom (Habsburg és török) kifosztását szenvedi el. A gazdaság hanyatlott, sok helyen árucsere folyt, nem pénzért való vásárlás.
A szakadatlan háborúk következtében megfogyatkozó magyarság a honkereső délszláv és román lakossággal szemben kisebbségbe került. Míg a 15. század végén a Magyar Királyság lakosságának 75-80%-a magyar volt, az 1720. évi országos összeírás alapján a népességnek már csak 45-50%-a maradt magyar. Ez is jelentős kihatással volt a gazdasági életre.
A 18. század végén, a 19. század elején bekövetkező, a nyugat-európaitól jóval mérsékeltebb gazdasági fejlődés már látszik abban is, hogy egyre több számlával találkozunk.
Az éppen idén 150 éve létrejött kiegyezés aztán soha nem látott fejlődést hozott a gazdaságban, amit tükröznek a számlák. Még a két világháború közti időkben is, a megmaradt országrészben a számlák nem gazdasági hanyatlást mutatnak. Ám az 1950-es évektől nyoma sincs annak a számla kultúrának, ami 1867 után kialakult.
Az egész kor megismerhető az iratokból
A számlák és az egyéb gazdasági iratok fontos források. Kellő mennyiségű forrás tanulmányozásával
megismerhetők egy-egy korszak gyártott termékei, ezek árai, az adott cégek tevékenységi köre, a megrendelők köre, a cégek telephelyei, szakmai, gazdasági kiállításokon való szereplésük, elismerésük.A számlákon a képi ábrázolások között láthatunk korabeli jeleneteket, gyárak, üzemek, üzletek – sokszor inkább idealizált - képeit, különféle árusított termékeket, illetve díszítő, keretező, elválasztó célú mintázatokat, és persze különféle betűtípusokkal szerkesztett megoldásokat is, melyek egy-egy korszakra is természetesen jellemezőek.
Ezeken különleges, dokumentatív értékű régi iratokon a „mindent a vevőért” gondolatiságot érzékelhetjük. Pozitív kifejezések, figyelemfelkeltő rigmusok, udvariassági formulák különféle változataival találkozhatunk.
