Így 2001-ben Magyarországon csaknem félmillióval több nő élt, mint férfi, s a születéskor várható élettartamban a nők javára meglévő nyolcéves előnyt mutatja a szomorú jelzőszám, hogy az ezer lakosra jutó halálozások 2001-ben a nőknél 11,9-es, a férfiaknál 14,1-es értéket vettek fel. Holott a kezdet jóval biztatóbb a férfiakra nézve, amennyiben száz élveszülött lányra hagyományosan legalább száznégy fiú jut (2001-ben túlsúlyuk százhatra rúgott). A két nem helyzetének megismeréséhez elengedhetetlen adatokat a „Nők és férfiak Magyarországon” című statisztikai zsebkönyv 2002. évi kötete tartalmazza, amelyet harmadik alkalommal jelent meg ki a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, valamint a Központi Statisztikai Hivatal gondozásában.

Magyarországon a házasságkötések száma hatvan esztendő alatt megfeleződött: 2001-ben ezer lakosra számítva 4,3 ilyen esemény jutott. A frigyre lépők kora ugyanakkor rendületlenül emelkedett, méghozzá a nőké gyorsabban, mint a férfiaké: 1941-ben a hajadonok 24,5 éves korában kötötték be a fejüket, míg 2001-ben az aráknál 28,2 éves életkort jegyeztek fel. A házas nők az első gyermeket 2001-ben átlagosan 28 éves fejjel szülték meg – nem úgy, mint a múlt század hetvenes évtizedében, amikor a kismamák első szülésükkor 23 évesnél fiatalabbak voltak. Az időfelhasználást vizsgáló felmérések szerint egy átlagos tavaszi napon a gyermekek ellátására a nők 2000-ben 41 percet fordítottak, két és félszer annyit, mint a férfiak, és csaknem kétszer annyit, mint sorstársaik 1977-ben. A nők az oktatásból-nevelésből is derekasan kiveszik a részüket – ennek egyértelmű jele, hogy 2001-ben ők adták az általános iskolai pedagógusok 90 ezres seregének 86,6 százalékát. Az oktatási szinteken felfelé haladva arányuk egyre csökken: a szakiskolákban minden második oktató volt nő, a 36 ezernyi középiskolai tanár között arányuk 66,2 százalék, míg az egyetemek, főiskolák 16 ezres oktatói karán belül képviseletük csupán 37,7 százalékra rúgott. Hasonló részesedés tapasztalható a kutatók, fejlesztők 28 ezres gárdáján belül: 33 százalék.
A nemek szerinti elkülönülés hasonlóan kimutatható a foglalkozásszerkezetben, aminek hatása megmutatkozik a női-férfi bérarányokban is: 2002-ben a nők bruttó átlagkeresete a férfiak bruttó keresetének 80 százalékát érte csak el – holott egy átlagos tavaszi napon a nők évtizedek óta 500 percnél valamivel több időt fordítanak társadalmilag kötött tevékenységekre, azaz kereső-termelő munkára, tanulásra, közlekedésre, míg a férfiak 500 percnél kevesebbet.
A jelenségek természetesen összhangban vannak az Európában végbemenő folyamatokkal. A nők aránya az össznépességen belül az Európai Unió minden tagállamában meghaladja az ötven százalékot, s hasonlóképpen nem éri el az ötven százalékot az újszülöttek körében a leánygyermekek részaránya. Az EU statisztikai hivatala 2002-ben kétszáz oldalas statisztikai portrét rajzolt, „A nők és férfiak élete Európában” címmel. A nők házasságkötéskor feljegyzett életkora az évek haladtával emelkedett: míg az unió tagállamaiban 1980-ban a nők 23 és fél esztendősen mentek férjhez, addig 1999-ben követőik átlagos életkora 28 és fél évre emelkedett. A lehetséges okok között a statisztikai portré megemlíti mind a hosszabbra nyúlt tanulmányi időt, mind azt, hogy ifjú éveikben inkább karrierjüket részesítik előnyben – épp későbbi jólétük megalapozása végett. Ezzel párhuzamosan ugyanebben az időszakban a nők átlagos életkora az első szüléskor 25-ről 28 évre emelkedett.
A gyermekgondozás az unió tagállamaiban szintén a nők „kiváltsága”, a négy mediterrán országban, valamint Írországban és Ausztriában az utódok otthoni gondozásában érintett nők száma kétszerese-négyszerese volt a férfiakénak, s átlagosan másfélszer annyi idejüket vette igénybe, mint az erősebb nem képviselőinek. Az általános iskolai tanításban unió-szerte erős a nők jelenléte: hat tagállamban a női pedagógusok aránya meghaladja a nyolcvan százalékot, Olaszországban pedig a kilencvenet.
Németországban a legkedvezőtlenebb az a mutató, amely a teljes munkaidőben foglalkoztatottak nemek közötti bruttó kereseti arányait jelzi: ott a nők a férfiak keresetének nyolcvan százalékát sem kapják meg. Kilencven százalékos, vagy azt meghaladó arányt csupán Spanyolországban, Belgiumban, Portugáliában és Dániában észleltek. A jelenséget számos sajátosság színezi: az uniós statisztikusok ezek között említik például azt, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás országonként különböző elterjedtsége „eltéríti” a jelzőszámot. Így Németországban 20 és 49 éves kor között minden harmadik nő részmunkaidős, Spanyolországban minden hatodik, Belgiumban minden negyedik, Portugáliában minden tizedik.
A magyar adatokat tartalmazó kiadványból kiolvasható, hogy a társadalomban stabil a hagyományos gondolkodásmód a nők szerepéről – ám bizonyos területeken kimutathatóak a nemek közötti esélyegyenlőség irányába történő elmozdulások.

Forrás: KSH sajtóosztálya