Katonás megoldást választott mondanivalója kommunikálásához a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: a kiskatonák gyakorlatából kölcsönzött centivel jelezte, hogy mindössze 100 nap van hátra Magyarország európai uniós taggá válásához. A mérőeszközzel a köztársasági elnököt kereste fel, s ott tette közzé nem csupán a dátum közeledtének közismert tényét, hanem azt is, hogy milyen módon lehet addig és persze azt követően is a magyar gazdaság helyzetét jobbá, az új körülményekhez alkalmazkodóbbá tenni.

Parragh László főképp a versenyképességi hátrányunk mérséklését tartja fontos feltételnek. Mádl Ferenc köztársasági elnök előtt is ismertette az üzleti szféra szereplőinek ilyetén vélekedését. Igaz, mindenekelőtt a versenyképesség romlásával összefüggő negatívumok feltárását tekinti elemzendőnek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. Azaz: az államháztartás hiánya éves szinten meghaladja az ezermilliárd forintot, a külkereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg deficitje a novemberi adatok alapján várhatóan jóval az irányszám fölött lesz. Ugyanakkor reménykeltőnek tekinti az MKIK, hogy 2003. második felétől növekszik a beruházás, a termelés és többet exportál a gazdaság. A versenyképesség javulását az segítheti elő, hogy javulnak a finanszírozási lehetőségek, s hasznos lehet, hogy kedvezően változtak, s az idén talán tovább is javulnak az adórendszer feltételei. Parragh lényegi versenyképesség-javító tényezőként értékeli, hogy elkészült a Nemzeti Fejlesztési Terv, az operatív programok és azok kiegészítő dokumentumai, illetve kiírták az idevágó pályázatokat is. Ugyanakkor nehézséget jelent, hogy óriási az igény a bérfelzárkózás ütemének gyorsítására, ennek azonban határt szab a termelékenység nem elégséges növekedése. Ellentmondásos és ezért nem konzisztens a gazdaságpolitika, ennek következményeként sok a koordinációs probléma, amelyek a gazdaságirányításban is megjelennek. Negatív hatású, hogy új terhelésfajtákat vezettek be, illetve felemelték az illetékeket és egyes járulékokat. A vállalkozói szféra helyzetét súlyosbítják a magas kamatok, a hektikus árfolyammozgások.

Az MKIK elnöke a megoldás lehetőségekre tett javaslataival is a nyilvánosság elé lépett. Indítványozza a kamara, hogy hosszabb távra szóló önszabályozó társadalmi megállapodás jöjjön létre, továbbá a befektetőkkel, a gazdasággal és társadalommal egyaránt világosan, egyértelműen és hitelesen kommunikáló gazdaság- és monetáris politika alakuljon ki. Az MKIK az is látni szeretné, hogy bevonják a gazdaság szereplőit a döntés-előkészítés folyamataiba. Azért is protestálnak, hogy az adó- és járulékterhelés érezhetően mérséklődjék, de erre kizárólag a költségvetési (államháztartási) kiadások csökkentése adhat lehetőséget, aminek egyik lehetséges forrása a párhuzamos intézmények megszűntetése. Nem utolsó sorban azt is versenyképesség-javítónak gondolja a kamara, hogy ágazatokra orientált iparpolitikai intézkedések szülessenek azokon a területeken, amelyeken jobbak a felzárkózás esélyei az európai, illetve a világpiacon.